Twitter Facebook

A szellemiségetek velünk marad - Színház a közösségnek


2010. augusztus 20., 21:08
„Hánykor kezdődik ma a színház?” – ezzel suhan el mellettünk biciklijén egy asszony és két gyereke a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ároktő főutcáján vasárnap este. A régi iskola melletti kocsma mellett gyülekeznek az érdeklődők, aztán rövidesen híre megy, hogy a tornateremben lesz a ma estére rendelt esemény. Hat órára, a kezdésre szinte minden hely megtelik, szükség lesz még néhány padra – a szervezők lelkesek, örülnek, hogy napról napra nagy az érdeklődés az Új Néző Társulat iránt. A teremben hátul két kérdés a falon, arra inspirálja az embereket, hogy leírják, milyennek és voltaképpen minek is élték meg az elmúlt egy hetet. Miközben várjuk a dvd-t, amely felidézni hivatott az ároktői közös hét napot, a falu lakói megpróbálják megfogalmazni válaszukat a feltett kérdésekre, közben a Budapest Bár zenél.

Új Néző projekt - Ároktő

Csoportkép az ároktői régi iskola előtt (az első nap előadásának helyszíne)

A Káva Kulturális Műhely, a Krétakör, az AnBlokk Kultúra- és Társadalomtudományi Egyesület, a Budapest Bár, a Metaforum Film, valamint a Retextil Alapítvány közreműködésével létrejött közösségi színházi projekt csapata költözött be két hétre Ároktőre, hogy színházat csináljanak az ott élőknek. Olyan színházat, ami nekik és róluk szól, éppen ott és akkor – a kávások a Résztvevő Színházának nevezik. Ezért a párbeszéd nem a színpad és a nézőtér, különösen nem a művészet és a művelni való nép között zajlik, hanem két csoport között, akiknek a közös nevezőjük, hogy érdekli őket, hogy mit mond a másik. A művész jelen esetben abban látszik kiteljesedni, hogy kezdeményez, és a saját nyelvén fogalmazza meg a mondandóját, a néző pedig abban mutatkozik meg, hogy hajlandó meghallani és reagálni rá estéről estére, a maga vérmérséklete és szája íze szerint.

Új Néző projekt - Ároktő

A történet kezdete: Edit és Viktor lagzija

Az egy hetes terepfelmérés után hat estén át tartó, folytatásos szappanoperába bújtatott közösségi happening motorja a színház: egy fiatal pár élethelyzetei adják a témát, a közösség pedig megfogalmazhatja azt, amit az éppen aktuális esetről, vagy azzal kapcsolatban gondol. A 60-100 fős közönség, amiből a szervezők szerint legalább 25-30 ember mind a hat egymást követő este részt vett az éppen aktuális helyszínen olyan, mintha Budapesten minden egymást követő hat napon át 120 ezer ember összegyűlne egy helyen és színházat nézne, utána pedig ötvenezren összeülnének megbeszélni, hogy mit, ki és hogyan látott. Arányait tekintve gigantikus közösségi projekt ez, világos és kimondott szándékkal: új nézőre van szüksége a magyar színháznak és a művészetnek, olyan nézőt kell szereznie, aki hajlandó akár összetetten is reagálni arra, amit lát (nem pedig arra, amit elvár, hogy lásson), a véleményét pedig nem rejti véka alá. Hogy erre nem csak a művésznek, hanem a közönségnek is szüksége van, azt nagyon jól mutatják az arányok és az a nézőközönség, akik közül sokan valószínűleg először voltak színházban, mégsem esett nehezükre érteni azt, sőt részt is venni benne.

Új Néző projekt - Ároktő

Munkamegbeszélés

Az érdeklődő közvetlenség pedig láthatóan megtette a hatását, az esemény zárónapján – ami tulajdonképpen csak a búcsút foglalta magában – ott volt szinte mindenki, aki legalább egyszer megfordult a helyi színházban. Kedélyesen, jó hangulatban, kaotikus fegyelemben beszélgetett magyar és cigány, művész és néző, idős és fiatal, ugyanis volt miről beszélni, és volt kivel. Meg volt pogácsa, meg húzta a népi dallamokat a zenekar, meg filmen vissza lehetett nézni néhány közös dolgot az elmúlt egy hétből, és a levegőt átitta valami kellemes bajtársiasság érzés. Vargáné Kerékgyártó Ildikó, a falu polgármestere úgy fogalmaz: nem tudták, milyenek lesznek a darabok, sőt azt sem, hogy ez nem olyan színház, amiben lent ülnek a nézők és fent állnak a művészek, így rendkívüli érzés volt felismernie és átélnie a közösségnek, hogy a színház létrejöttéhez ők is kellenek, sőt nélkülük nem is megy. Köszönetként úgy fogalmazott: nagyon reméli, hogy a társulat szellemisége az ároktői emberekkel marad.

Új Néző projekt - Ároktő

Nézőkből résztvevők

Ami biztos, hogy elkezdődött valami, ami most éppen fórumszínház néven fut, és tűzfészkei minden bizonnyal a kisközösségek lesznek. Valami, ami a gyakran olcsó tájolás és falujárás, felszínes haknik és értéktelen alibiprodukciók helyett valódi színházat ismertet meg a helyi közönséggel, és használja azt, méghozzá arra, amire való: egy közös nyelven beszélni a körülöttünk lévő világról, minden ködösítéstől mentesen, világosan és érdeklődve. Ettől persze még nem javul meg semmi, ez csupán egy lehetőség a közösség számára, amely segíthet a mindennapok feldolgozásában, a konfliktusok megoldásában.

Új Néző projekt - Ároktő

A fotósprojektben résztvevő fiatalok saját szempontjaik szerint láttathatják településüket és az ott élőket

A Schilling Árpád (Krétakör) és Takács Gábor (Káva) vezette csapat az elkövetkezendő két hétben a bükkaljai Szomolya faluban folytatja a munkát. A nagyközönség a várhatóan télen bemutatandó dokumentumfilmet látva válhat majd Új Nézővé.

A fényképekért köszönetet mondunk Tóth Ridovics Máténak.

Az Új Néző projekt stábja: Kutatók (AnBlokk): Horváth Kata, Kovai Cecília, Berkovits Balázs, Oblath Márton. Színészek/színész-drámatanárok: Bori Viktor, Gyombolai Gábor, Kardos János, Romankovics Edit, Sereglei András, Takács Gábor, Sárosdi Lilla, Terhes Sándor. Szakmai vezető: Schilling Árpád (Krétakör). Kísérleti film: Fancsikai Péter, Gulyás Márton (Krétakör). Dokumentumfilm: Németh Gábor Péter (Metaforum Film), Takács Mária. Fotóprojekt: Tóth Ridovics Máté. Zenész: Dargay Marcell. Gazdasági vezető: Titkos Rita (Káva KM). Kommunikációs vezető: László Flóra. Webes fejlesztés: Easyweb. Projektvezető: Takács Gábor (Káva KM).


Kapcsolódó:
Új néző - közösségi színházi projekt borsodi falvakban
Az Új Néző projekt honlapja

Címkék

0 hozzászólás