Twitter Facebook

Új Néző, Szomolya - Ez te vagy, anyukám!


2010. augusztus 31., 07:54
ÚJ NÉZŐ - a Káva Kulturális Műhely, a Krétakör és az AnBlokk Kultúra- és Társadalomtudományi Egyesület közösségi színházi projektje

Az Új Néző Társulat szomolyai munkáját nézve egy dologban biztosak lehetünk: nem csak ideálisnak mondható körülmények között, hanem nehezített feltételekkel is képes megmozgatni egy falu lakóit az Anblokk, a Krétakör és a Káva Kulturális Műhely által szervezett közösségi színházi program. Szomolyán – Ároktőtől 60 kilométerre – egészen más hangulat fogadja az utolsó esti vetítésre idelátogató vendéget. A közösségi szellem helyett ezúttal a nyitott program, a közös élményre várakozás érzete hatja át a levegőt.

Új Néző - Szomolya

Az első este: lakodalom

A nézők, illetve résztvevők, vagyis a falu lakói lassan, ám annál többen gyűlnek össze a Móra Ferenc Általános Iskola udvarán, amely az elmúlt egy hétben nyitott tér volt mindenki számára. Itt dolgozott az Új Néző Társulat, itt voltak az esti előadások, és itt kezdődik a mai program is, egy mulatós zenét húzó cigánytrióval. Várakozó hangulat van, ám ahogy a muzsikusok belemelegednek, úgy szólalnak meg a ritmustapsok, és egy-két helyi táncolni is kezd, Sárosdi Lilla is kedvet kap és beszáll. Hét óra után nem sokkal Takács Gábor megnyitójából megtudhatjuk, hogy sokkal többen vannak itt, mint a héten eddig bármikor (szemmel láthatóan több az érdeklődő, mint Ároktőn), és három filmet fogunk látni – ezt már az iskola tömött, de fegyelmezett légkörű aulájában hallhatjuk, a helyi lakosság, cigány és magyar gyerekek, fiatalok, felnőttek és idősek között ülve.

Új Néző - Szomolya

Nézőkből résztvevők

Az első talán a legtanulságosabb és legérdekesebb. Négy helyi fiatal készítette a pár jelenetből álló, nagyjából húsz perces rövidfilmet (címe: Ilyen a popszakma), amely két szerelmes és az ő családjuk közötti, származásból eredő konfliktust dolgozza fel. A pár nyolc hónapja titkolja, hogy együtt vannak, mert a fiú szülei minden valószínűség szerint kitagadnák gyermeküket, ha megtudnák, hogy egy cigány lánnyal van együtt. A mögöttünk ülők reakciójából („Ez te vagy, anyukám!” – hallhatjuk az utolsó jelenetben szereplő anya megszólalása után a felismeréseket) érezhető, hogy a film valóban egy létező, helyi problémát dolgoz fel. Ebben már csak azért is lehetünk biztosak, mert tényleg négy helyi fiatal készítette a pár, hosszú beállításból összevágott jelenetsort, ők játszottak el minden szereplőt, és ők is írták a naiv, ám naivitásában természetes, egyszerű dialógusokból felépülő forgatókönyvet. A probléma, úgy tűnik megoldás nélkül hever a szomolyaiak hétköznapjaiban, legalábbis ezt mutatja az utolsó, egészen precíz dramaturgiával felépített jelenet, amelynek végén a fiú, egy kitagadással a tarsolyában sétál el a végtelen réten. Majd üdvrivalgás, hosszú taps és füttyentések. Így fogadják itt a „házi művészeket”, akik – filmpremierről lévén szó – kimennek és meghajolnak a vászon előtt.

Új Néző - Szomolya

Az Ilyen a popszakma alkotói: Horváth Zsanett, Hamza Rozália, Balázs Andor „Marci”, Csóka Csaba

A középső film – a leghosszabb – a három színházi estét, illetve napot dokumentálja. Az első két alkalommal – hasonlóan Ároktőhöz – egy fiatal házaspár mindennapjait követhették végig, illetve irányíthatták az arra vállalkozó szellemű lakosok. Pontosabban, aki megjelenik, az szinte biztos, hogy részese lesz az eseménynek, ami viszont a stáb hozzáértésének, odafigyelő, érzékeny irányításának tudható be. Hol provokatív, hol közvetetten terelő, hol ötleteket felvető attitűddel igyekeznek vezetni, a széksorokban meglehetősen fegyelmezetten és kötelességtudóan elhelyezkedő helyieket. Ők pedig rengeteg érvet, gesztust, sőt még agressziót is kipróbáltatnak a három, a rögtönzésben és váratlan helyzetekben is ötletesen teljesítő színészen, Sereglei Andráson, Sársodi Lillán és Kardos Jánoson. A legérdekesebb és legbátrabb, az igazán a meglévő konfliktusokat érintő szituáció a harmadik este tárgya, amikor két, egymásnak szembe jövő férfi közül, a cigány ráköszön a másikra, aki nem viszonozza ezt, sőt el akar sétálni. A kérdés pedig adott a nézők felé: mit csináljon a cigány férfi, hogy kikeveredjen a megalázottságból? Hogyan tud javítani a helyzetén? Segít a beszólás, az agresszió, a kapkodás vagy a megfontolt válaszadás? Hogyan lesz jobb? Belenyugodni vagy küzdeni? Minden valószínűség szerint ezelőtt így még soha senki nem tette fel nekik ezt a kérdést. Ők pedig, ahogy azt tudták, megpróbálták megoldani. A szerepek felcserélésével, variálásával, a közösség adott válaszaival, a próbálkozásokkal nagyon tanulságos és fontos reakciók születnek, még filmen keresztül is érezhető a feszültség, a figyelem, a koncentráció, hogy minden néző előbb-utóbb a játék (vagyis a saját mindennapi valóságával kapcsolatos kérdések) részesévé válik.

Új Néző - Szomolya

Filmforgatás

Az utolsó videó talán egyik legemlékezetesebb pontja, amikor az egyik kisfiú azt üzeni a kamerába a szomolyaiaknak, hogy jövőre jöjjenek el többen. Nem az ideérkező alkotók önreklámozása ez, sokkal inkább egy vágy megfogalmazása, egy gyereké, aki nagyjából hetedmagával vett részt a kisebbeknek szánt programon és hiányolta a többieket. A filmek utáni hatalmas ováción kívül – amely bár hangorkánjából következően nehezen hathat meghittnek, tekintve, hogy ma már egy vidéki falu életében is kevés az olyan esemény, ahol hirtelen, együtt és egyszerre ekkora örömünnepben tör ki, mégis az volt – ez is egy meghitt pillanat volt. Ahogyan a többi gyerek üzenete is, akik vagy hasonló kéréssel fordultak a falu többi tagjához, vagy egyszerűen csak annyit mondtak, hogy szeretik őket. Ezt a szót pedig egy gyerek szájából nehéz megkérdőjelezni, számukra ez a valóban fontos, ez bír üzenetértékkel.

De nekik is nehéz dolguk lesz, mert például azok az emberek, akik az ő nevelésükkel foglalkoznak, a szomolyai iskola tanárai nem voltak jelen a programokon. Azok, akiken keresztül a falu a legkönnyebben továbbadhatja az itt szerzett tapasztalatokat, gondolkodásmódot, egész egyszerűen nem jelentek meg. Mert nem voltak rá kíváncsiak? Mert nem jelenhettek meg? Az mindenesetre árulkodó a falu vezetőinek attitűdjéről, hogy a polgármester semmilyen módon nem kívánt megnyilatkozni azoknak az embereknek a búcsúján, tevékenységük összefoglalóján, akik egy hétig azokkal az emberekkel foglalkoztak, akikért ő felelősséggel tartozik. Sőt: oda sem pillantott arra, mi is zajlik.

Új Néző - Szomolya

Közösség

A programnak vége, és a taps után az emberek távoznak. Kötelességtudóan, zene és együttlét nélkül, érezhetően zártabb a közeg az ároktőinél. De talán az otthonokban éppen ezért lehet hatásosabb ez az eltöltött egy hét, és az a videó, ami felelevenítette ezt. Meg talán azért is, mert az Új Néző Társulat által adott lehetőségen felbuzdulva négy fiatal bebizonyította, hogy ha pár embernek van mondanivalója egy adott közösségnek, akkor azt képesek elmondani, és ők figyelnek rájuk. És mivel ez a négy ember abból a közegből lépett elő, amelyikhez szólni akarnak, észrevételeik szükségszerűen aktuálisak és relevánsak. Még ha vannak is, akik mindent megtesznek, hogy ez a kérdéseket felvető gondolkodásmód ne terjedjen el, a későbbiekben mi fogja megakadályozni ezt a négy fiatalt, hogy első filmjükön felbuzdulva hasonlóképp cselekedjenek? Remélhetőleg semmi.

Szomolya, 2010. augusztus 29.

A fényképeket Tóth Ridovics Máté készítette.


>>> Beszámoló az Új Néző Társulat ároktői projektjéről

Címkék

0 hozzászólás