Tánc és identitás - Budapest Táncfesztivál, 2. nap
Az első előadás a Badora Társulat Töredék című produkciója volt. Töredékes a zene, töredékes a díszlet, töredékes a tánc, töredékes az ember is egymagában. A végtelennek tetsző térben a táncosok mérhetetlenül sebezhetőnek és elveszettnek tetszenek, ahogy mozdulataikkal párjukat keresik, majd eltaszítják egymást, majd újra párjukat keresik. A zenében nincs semmi, ami összefogja a részeket, nincs felismerhető dallam, csak egymás után elhelyezett hangokat hallunk. Az zene összhatása olyan, mintha egy öreg, recsegő bakelitlejátszóról hallgatnánk.
Mindössze egyetlen bármerre mozgatható díszletet használ az előadás, ami egy félig lebontott sarokfalat idéz. Ez is töredék, hiszen hiányoznak egyes részei, mégis képes arra, hogy elválassza egymástól a „félkész”, párjukat kereső táncosokat.
A színek összhatása is fontos mozzanata az előadásnak. A padlóra egy csúszós, fehér anyagból készült szőnyeg van leterítve, és a díszletelem is fehér, ez a világos szín pedig a hatalmas térrel összefüggésben lévő végtelenség érzetet erősíti a befogadóban. A táncosok ruhái eleinte kékek, feketék és szürkék, amik mind az elidegenedés, a magány színei. Majd később megjelennek piros és narancssárga árnyalatú ruhák is, amelyek az érzelmek betörését jelképezhetik.
Arra a kérdésfeltevésre, hogy mivel védekezhet az ember a világ és saját maga töredékessége ellen, az előadás több alternatívát is nyújt. Az embert elsősorban az emeli ki az állatok sorából, hogy képes önzetlen, érző, társas lényként viselkedni. Így a védőfalat maga köré kapcsolatai: a családi kötelék, a szerelem, és a baráti kötődései segítségével építheti ki.
A harmadik előadás a Győri Balett Kakas című előadása volt. Ez talán a három közül a legkönnyebben befogadható, legpopulárisabb produkció, hiszen a táncokat a Rolling Stones együttes (néhol sajnos túlságosan hangosan szóló) slágereire koreografálták. A kakas, mint szimbólum végigvonul a táncokon. A férfi táncosok szinte folyamatos kakast utánzó fejmozgása és kéztartása és a női táncosok körülöttük való „pipiskedése” mind ezt bizonyítja (néha már kissé didaktikus módón). A férfi és nő közötti szerelmi huzavonát: a csábítást, a játszadozást, az udvarlást, az elutasítást dolgozza fel – kellő mértékű humorral – az előadás. A tánc mellett a fények és a színek által is kiemelődik a szenvedély szerepe. A piros, a fekete és a sárga dominálnak a színpadon. Az előadásban a férfi és a nő identitása a másik által határozódik meg. A hangsúly a külsőségekre kerül, a kakas legfőbb tulajdonsága, hiúsága jut érvényre minden jelenetben.
Fesztelen szórakozást nyújt a könnyed zene és a tánc kölcsönhatása. Az első két nehezebben befogadható, több gondolkodást igénylő előadás után végül a harmadik alatt az este végére kicsit fellélegezhet a néző.
Sára Eszter
>>> Jártunkban-keltünkben – Budapest Táncfesztivál, 1. nap
