Twitter Facebook

„Miért baj, hogy itt van egy társulat?” - Vándor Éva a József Attila Színházról


2011. június 14., 11:00

RIPORTER: Aki megnyeri a pályázatot, annak a mostani szerződtetett társulattal kell együtt dolgoznia?
CSOMÓS MIKLÓS főpolgármester-helyettes: Vagy nem. Azt is meg fogjuk vizsgálni, hogy milyen más lehetőségek vannak.
(Népszava, 2011. június 11.)

Images_7879
Vándor Éva
Egy év alatt három igazgató távozott a József Attila Színházból, Koltay Gábornak azért kellett mennie, mert szerződéseket kötött. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan látszott az elmúlt időszak a társulaton belülről. Vándor Éva színésznővel beszélgettünk.

► Amikor tavaly Léner Péter azt mondta, hogy nem pályázik, gondolom, lehetett sejteni, hogy Méhes László lesz az utód. Ti tudtátok, hogy mi lesz veletek?

Vándor Éva (VÉ): Léner Péter akkor összehívta a társulatot és azt mondta, hogy ez az ő felelőssége, és ő azt szeretné, ha Méhes László lenne az utódja, aki 2001 óta dolgozik itt – jól ismerjük egymást, remek előadásokat rendezett. De ez is pályázat volt, kíváncsiak voltunk, hogy mi lesz a vége.

► Kikérték a társulat véleményét?

VÉ: Nem, de szerintem egyhangúan támogattuk a személyét. Annak idején, amikor Léner Péter idekerült, akkor megkérdezték a társulatot, hogy kit szeretnének, és a színház kettészakadt: igenekre és nemekre. Ő utólag soha meg nem kérdezte, hogy ki kire szavazott. Szerinte ennek nincs értelme, az ember dolgozzon és ne szavazgasson, nem kell így kettéosztani egy csapatot. Én úgy gondolom, hogy mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy kiderüljön, tudunk-e jól dolgozni. Ha meg nem, akkor nyilván valaki elmegy. Ilyenkor természetesen nem az igazgató fog felállni, hanem a színész, ha valami nem tetszik neki. Ez így rendben is van! Mindenkinek joga van egy lehetőséghez, hogy megnézzük, kipróbáljuk, hogy mi hogyan működik.

► Akkor Méhest megválasztották. Ő beszélt veletek a hogyan továbbról?

VÉ: Ez sajnálatos pillanat volt, mert Léner igazgató úr akkor került halszálkával kórházba, és ezért nem volt olyan diadalmas átadás-átvétel. (nevet) Szinte egyből kezdődött a következő szezon eleje, az előzőt Léner zárta, a következőt pedig Méhes nyitotta, miközben – még nyáron – már kiderültek ezek a gazdasági ballépések, vagy hogy mondjam, hiányok – ami nem sikkasztás, ahogy én tudom, mert nem két-három ember tette zsebre a pénzt, hanem a rossz gazdálkodás következményei voltak. Ezt mi akkor tudtuk meg.

► Úgy tűnik, Méhes is akkor tudta meg.

VÉ: Nagyon úgy tűnik… Éppen ezért ő elkezdte a válság kezelését, és meg is ígérte, hogy ezt a hiányt le fogjuk dolgozni. Olyannyira, hogy ő elmondta az elején, hogy mit tervezett volna, mi volt az álom, de no money, tehát vissza kell fogni a költségeket, nem lesz annyi bemutató. Dolgozzunk és meglátjuk mi lesz, hogy lehet ezt rendbe hozni. A társulat, segítve a helyzet rendezését, lemondott a gázsija egy részéről is, mintegy 10 százalékáról.

► Méhes minden színészt átvett?

VÉ: Úgy tudom, hogy mindenkit – legalábbis én nem emlékszem senkire, akit elküldött volna. Aki elment, az a saját akaratából ment.

►A közönség erre adott valami reakciót?

Images_925
Fotó: Mészáros Csaba / Teátrumfotó
Hamlet - Vándor Éva
VÉ: Szerintem sehol, senkinél sem szimpatikus, ha egy ekkora összeg – és akkoriban ráadásul hegyekben álltak az ilyen botrányok – így kibukik. Ez a több, mint 200 milliós – nem tudom, pontosan mennyi, mert mindenki mást mond – tartozás az APEH felé nyilván nem volt szimpatikus senkinek, de mi akkor azt mondtuk, hogy dolgozunk, helyrehozzuk a hibát, még ha nem is miattunk történt. Szerintem ezt viszont értékelte a közönség. Aztán egyszer csak, már télen, megjelent a főváros költségvetés-tervezete, amiből kiderült, hogy a színház támogatását végzetesen lecsökkentették. Megdöbbentünk. Méhes is érezte, hogy ez így nem lesz jó, viszont ettől a pillanattól kezdve, bár előtte sem volt okunk panaszra a nézőszámot tekintve, hirtelen csurig lett a színház. A csilláron is lógtak… (nevet) Olyan volt, mintha valamiféle szimpátiatüntetés alakult volna ki: nagyon sokan vettek jegyet, nagyon sokan jöttek el megnézni minket, kíváncsiak voltak ránk. Június közepéig játszunk.

► És akkor jött a hír, hogy itt nem színház lesz, illetve igen, de nincs szükség a társulatra. Gondolom, ezt nehezen fogadtátok.

VÉ: Volt ez a nagyon érdekes „színház célú pályázat”, ami teljesen érthetetlen volt, és egy újabb megdöbbenésre adott alkalmat. Amikor elkezdtünk kérdezősködni, akkor kialakult egy nagy vita a színház és az önkormányzat között a sajtóban. Akkor jött ki Csomós Miklós közleménye is, hogy Méhesnek nem áll módjában leszerződtetni a társulatot.

► Megtiltották neki.

VÉ: Nem, nem használják ezt a szót, a levélben is ez van, hogy „nem áll módjában”. Na most ő, mivel sokat támadták sajtóban, és már nem bírta tovább, azt mondta, hogy március 15-ével feláll, ha cserébe megígérik, hogy a színház és a társulat megmarad. A végkielégítéséről is lemond. Ez meg is történt, az ígéret elhangzott. Utána jött Koltay Gábor.

► Hogy fogadtátok őt?

VÉ: Hogy is mondjam… igazából mi vártuk, mi lesz. Volt, aki már ismerte közelebbről, volt, aki nem. Én például személyesen nem. Bár később kiderült, hogy anno mind a ketten dolgoztunk a 25. Színházban, én akkor még mint stúdiós.

Március 16-án tehát bejelentették, azzal, hogy teljes jogkörű igazgató, és lesz ugyan pályázat, de addig ő a „főnök”. Elkezdett bejárni, itt volt reggeltől estig, minden este megnézte az előadást, és éjfél után ment el a házból. Körbenézett, felmérte, hogy milyen az épület technikailag, hogy a raktárak, a ruhatár hogyan néznek ki, egyáltalán milyen állapotban van a színház. Tényleg körbejárta az épületet a pincétől a padlásig, közben 8 konténernyi szemetet kirakatott. És olyanokról kezdett el beszélni, amikről azelőtt nem hallottunk: hogy átfesteti a színházat a nyáron, mert ilyen körülmények között a színészek nem dolgozhatnak. Már magunk festettük a saját öltözőinket, hogy ne nézzen ki úgy, ahogyan kinézett. Koltay azt akarta, hogy a körülmények egy kicsit emberibbé varázsolódjanak, ami szükséges, hiszen ha játszol is, meg próbálsz is, akkor sok időt eltöltesz itt. Erre mindig azt mondták, hogy nincs keret, közben meg, amikor meghallottuk, hogy mennyi pénz folyt ki, de erre nem költöttek, akkor azt azért fancsalian vettük tudomásul. Hát persze, hogy örültünk neki, amikor Koltay ezek után azt mondta, hogy muszáj erre áldozni.

Images_5407
Fotó: Sándor Katalin
Egy olasz szalmakalap - Márkó Eszter, Vándor Éva, Fila Balázs, Jakus Szilvia

Minden előadásunkat megnézte, a színészeknek gratulált utána, beszélgetett velünk róla. Például a Zsótér Sándor rendezte Egy olasz szalmakalapot nagyon dicsérte. Háromszor is látta, tetszett is neki. Azt mondta, gondolkodik azon, hogyan vihetjük át a következő évadra. Be akart hozni egy másik közönséget is, például a Szabó Magda-darabbal, de nekem úgy tűnt, hogy Zsótér közönségét is ide akarja vonzani. A társulatból mindenkit behívott egyesével, és egy órát beszélgetett arról, hogy hogy érezzük itt magunkat, hogy mit gondolunk a színházról. Meg akart ismerni minket személyesen is. Mondta, hogy neki vannak tervei, de fontos az is, hogy itt mit szeret a közönség. Szóba került a Gaál Erzsébet Stúdió is, azt is jobban ki akarta használni. Megkért minket, hogy írjuk össze, hogy mit szeretnénk, hogy ki mire gondol, milyen ötleteink vannak. Itt ilyesmi elég régen történt, persze, hogy mindenki elkezdte használni a fejét.

Hogy is mondjam? Megkedveltük egymást, és megint lett egy jövőképünk A március közepén egy hétre ígért pályázati kiírás két hónappal később jelent végül meg. Az ő elmondása szerint itt egy főleg magyar művekből álló színházat szerettek volna létrehozni, Tarlós István főpolgármester egyetértésével. Amikor először olvastuk a műsortervét – Az a szép fényes nap, Macskajáték, Testőr, Tóték, Szerelmem Elektra, Hippolyt, ezek voltak benne – azt mondtuk, hogy ez szép meg jó, az ember ezeket boldogan el is játssza. Eddig is játszottunk Molnárokat, Mikszáthot, Móriczot, Jókait: évente egyet. A túl gyors arculatváltást az évek, esetleg évtizedek óta színházunkba járó nézőink nem biztos, hogy jól tolerálnák. Persze: nem kell mindenáron kiszolgálni a közönséget, én ezt egy percig sem mondom. De ez a közönség valamit szeret. És ha azt szeretnénk, hogy eljöjjenek, és az a valódi cél, hogy tele legyen a színház, akkor erre is oda kell figyelni.Közben persze lehet fokozatosan irányítani is a dolgokat. Koltay megértette, amit mondtunk neki, rugalmasan állt a dologhoz – ami óriási dolog szerintem. A beszélgetések alapján módosította a műsort, és így jött ki az évadterv.

► Ami most az egyik bűn, hogy műsortervet adott ki… Nagyon elkeseredettnek tűntetek a sajtótájékoztatón.

VÉ: Szerintem mindenkit váratlanul ért, afféle hókoncsapásként. Mert a felhatalmazás március 16-án elhangzott. Fehér Anna rákérdezett, hogy Koltay szerződtethet-e, és Csomós Miklós azt mondta, hogy igen. Ha nem is így, de ezt mondta. Van róla hangfelvétel, megerősítheti mindenki, aki ott volt, Bóta Gábor újságíró még egyszer külön rá is kérdezett erre. Akkor egy kicsit fellélegeztünk. Nem gondoltunk még akkor se jóra, se rosszra, mert végül is Koltay is mondhatja, hogy valakivel nem akar dolgozni. De itt volt, nézte az előadásokat, figyelte, hogy milyen ez a közönség, mert azért egészen máshogy kell nézni az előadásokat, ha egyszer csak úgy beülsz, vagy ha pályázatot adsz be.

Images_7881
Fotó: Tóth László / poszt.hu
Az öreg hölgy látogatása

► Azt a gyanút, hogy megszűnhet a társulat, abban a pillanatban, amikor ő ötleteket hozott be, beszélgetett veletek, el is felejtettétek?

VÉ: Nem egészen, de ott volt a remény, hogy ha egy ilyen embert kineveznek, akkor azért csak komolyak a szándékaik. Akkor csak marad a színház is, meg a társulat is, ahogy azt mondták. Mert mondták, ezt nem mi kényszerítettük ki. Csomós Miklóstól szó szerint idézem, amit mondott, mert ez akkor szöget ütött a fejembe, és nem gondoltam volna, hogy ebből a szögből ágyúgolyó lesz: „Kiírjuk a pályázatot, egy bizottság elbírálja, és Tarlós úr dönt”. Tarlós úr dönt? Akkor mire vár? Van egy bizottság, ami elmondja, hogy ez ilyen, ez olyan, ő ezt átnézi és aztán dönt? Május 11-én kiírták a pályázatot, megjelent benne egy pénzösszeg. Koltay össze is hívta a társulatot, hogy láttuk, hogy mennyi a pénz. Ha tovább akar működni a színház, akkor le kell mondani bizonyos összegekről: minden hónap első három előadásáért nem kapunk pénzt, a műszak lemond a túlórapénzről, a tájelőadások kevesebb fizetéssel járnak.

► Ebbe mindenki belement.

VÉ: Mindenki. Volt, aki kétségbeesve, mert csak havi ötöt játszik. De minden színház bajban van. Tudunk olyanról is, hogy máshol egy havi gázsiról kellett lemondani. Koltay pedig ezekkel nem a hasára ütött, körbekérdezett itt-ott, és megpróbált valahogy egyensúlyozni a dolgok között, hogy a színház és a színész is megmaradjon.

► Ti hogy tudtátok meg, hogy Koltayt kirúgták?

VÉ: Engem a férjem hívott fel azzal, hogy olvastam-e az újságot. Nem értettem, mit mond. Hirtelen nem tudtam semmire sem gondolni, és most sem értem. A bizalomvesztést már hallottuk a Méhesnél is. Hogy mit mondott, vagy mit cselekedett Koltay, aminek ez lett a következménye, aki ráadásul az ő kiszemeltjük volt a posztra, el sem tudtam képzelni. Most sem tudom, nem értem, amit mondanak.

Images_3531
Fotó: Sándor Katalin
Mici néni két élete - Vándor Éva, Esztergályos Cecília, Galambos Erzsi

► Állítólag 23 olyan szerződést kötött, amit nem köthetett, a teljes felhatalmazásával sem. Valamelyik közleményben azt rótták fel, hogy a műszakot is leszerződtette…

VÉ: Tényleg érthetetlen… vajon az önkormányzatnál nem tudják, hogy egy színház úgy működik, hogy van neki gazdasági, ügyviteli és műszaki oldala is? Ha a színész kimegy egy üres színpadra, az is lehet előadás. Olyat is lehet, de csak olyat azért nem. Csinálhatunk itt előadásokat Peter Brook-os üres térben, de akkor is csak megkérdeznék a nézők egy évad után, hogy mikor látunk már legalább egy széket a színpadon. Egy színház összetett intézmény, soroljam? Tervezés, jelmez, díszlet, kellék, fény és a többi… Sőt: közben nézője is van, akit muszáj értesíteni adott pillanatban a műsorról, különben nem jön el az előadásra. Vannak bérletesek is, akik ilyenkor ott állnak a szervezésen, és teljes joggal kopognak az ajtón azzal, hogy tessék megmondani, mi lesz, mit játszunk jövőre? Arról nem is beszélve, hogy mi is kíváncsiak lennénk arra, hogy milyen előadások lesznek. Színész vagyok, szeretek játszani, de azért hadd tudjam meg, hogy miben leszek benne.

► Ez így azért elég abszurd.

VÉ: Jöttek telefonok is, állandó jelleggel érdeklődtek, hogy mikor lesz már bérlethirdetés. Ez úgy működik, hogy ha a színház nem hirdeti meg a jövő évi bérletet, akkor a néző elmegy egy másik színházba, és ott veszi meg, ahol szóba állnak vele: így átszokik máshova. A József Attila Színháznak az nem lehet érdeke, hogy elmenjen innen a közönsége, valamit kell neki mondani.

► Azt mondták erre, hogy a Koltay más színházak költségvetésének a rovására szerződtetett.

VÉ: Ez természetesen nem igaz. Az, amit megkötött a színészekkel, az a 85 milliónak a töredéke. És még nem voltak meg a szponzorok, adófelajánlók, támogatók, amiket Koltay elindult keresni, mert így működnek a színházak, nem csak az önkormányzati támogatásból.

► Ti valamit nagyon elkövettetek, amiért ti baj vagytok. Van ötleted, hogy miért bántja a főváros szemét ennek a színháznak a társulata? Mit csináltatok, ami miatt ez a helyzet kialakult?

VÉ: Nem hiszem, hogy a társulattal, a színészekkel, az itt dolgozókkal van bajuk, hanem, hogy pénzbe kerülünk. A kultúra is pénzbe kerül.

Images_6579
Fotó: Sándor Katalin
Oscar - Józsa Imre, Vándor Éva

► Koltay egyértelműen utalt arra a sajtótájékoztatón, hogy ez az épület kell valakinek.

VÉ: Nem tudom. Valószínű, hogy valami anyagi érdek mégiscsak van, ha egyszer ennyire nem akarnak eltartani egy társulatot. Talán befogadószínházzá akarják tenni? Ötletem sincs, és nem is akarok adni senkinek. Amúgy a pályázati kiírásnak ember legyen a talpán, aki meg tud felelni.

► Ha jól emlékszem, a következő igényeket fogalmazta meg a főváros: elégítse ki az idejáró közönség igényeit, játssza a megszokott műfajokat, de bővítse a palettát, fogadja be vidéki és határon túli társulatok előadásait, vonzzon be fiatalokat, továbbá játsszon klasszikusokat és kortárs magyarokat. Ez arculatnak se semmi… Titeket bárki megkérdezett Koltayn kívül, hogy mit gondoltok erről, akár csak a vélemény kikérése szintjén, érdeklődésként?

VÉ: Kicsoda?

► Akinek ez a dolga. Aki felelősséget vállal értetek, a színházért. Bárki.

VÉ: Nem.

► Mi lesz szerinted?

VÉ: Valaki biztosan megnyeri a pályázatot…

► Ha nem írnak ki újat.

VÉ: Állítólag nem, de nem tudom. Előbb-utóbb valamit mindenképpen tenni kell. Én tudod mit nem értek? Persze én csak egy egyszerű színész vagyok, de akárki jön ide igazgatónak, annak miért baj, hogy itt van egy társulat?

► Talán mert van neki sajátja?

VÉ: Aha… Én nem tudom, hogy az illető látogatta-e a mi előadásainkat, de nem is biztos, hogy kíváncsi rá. Lehetőséget attól még illene, lehetne adnia a társulatnak. De hogy miért kell egy üres színház? Miért éppen egy üres színház kell?

► Nem tudom. Talán zavaró a sokféleség, a népszerűség, a kísérletezős irány – vagy ez így együtt… Tény, hogy a színház képe meglehetősen ellentmondásos. Léner sok mindent elkezdett csinálni, nyitott egy progresszív irányba, de nem működött a nézőnevelés – nem is voltak erre törekvések –, nem működött az új közönség megtalálása, tudatos ideszervezése. Így eléggé identitászavaros arculata lett a színháznak…

VÉ: Közelítsük meg ezt máshonnan. Van 13 bérletünk. Lemegy benne a Zsótér-előadás is, a bérletesek jönnek rá, mert megvették a bérletüket, de igazából nem akarják. De mások, akik máshol néznek Zsótért, miért nem jönnek ide, itt is megnézni? Arra már nem kíváncsiak, hogy mit csinál itt? Vagy ez hogy van? Zsótér mondta Az öreg hölgy…-nél, hogy világéletében meg fogja védeni ezt a társulatot, mert ezt az előadást sehol máshol nem tudta volna megcsinálni. Úgy gondolom, hogy van egy réteg Budapesten, amelyik színházba jár, nem tudom, hogy kik ők, de van. Közülük kell valahogy kikapkodni a közönségedet. Persze, vannak, akik megszállottan csak ide vagy oda járnak, ők a bérletesek, de ott a bérletszünet, ahova viszont meg kell szervezni a közönséget.

► Itt van olyan előadás, ami több, mint tíz éve megy bérletszünetben. A Balfácánt vacsorára, A miniszter félrelép. Ezekre biztos nem olyan nehéz szervezni.

VÉ: Bérletszünetes volt Gaál Erzsi rendezése is, a Pillantás a hídról, amit most is játszanánk, csak a Gyuri bácsi (Bánffy György – a szerk.) meghalt, és így abbahagytuk. Nélküle már nem lett volna az igazi. De bőven túl volt a 100 előadáson.

► Az még az utóbbi években is iszonyatosan egyben volt. Ezt külön gondoztátok?

VÉ: Nem nagyon kellett, mert az Erzsi nagyon lerakta az alapokat. Nem sokkal utána halt meg, itt ez volt az utolsó munkája. Nem akarom azt mondani, hogy ez egy síremlék volt, mert nem, hanem egy gesztus a részünkről. Mindenkinek volt egy pillanata az előadásban, amikor konkrétan rá gondolt és hozzá beszélt. Léner kijelentette, hogy amíg itt ő az igazgató, addig ez menni fog. Mindig volt rá közönség. Erzsi pedig ezt úgy rendezte meg, hogy több mint tíz évet megélt. Ez egy döbbenetes dolog.

► De a stúdiót nem használtátok sokat. Miért? Nem volt rá közönség?

Images_7882
Shirley Valentine - Vándor Éva
VÉ: De volt és van is. Ezt tudom bizonyítani a Shirley Valentine-nal, ami mindig telt házzal megy. Egy gond van a stúdióval: nem éri meg, nem lehet olyan körülményeket teremteni, amiért megérné. Hogy 1500 forintért bejönnek hetvenen, az kevés. Jó, pont a Shirley egy egyszemélyes előadás, az még nem is jelent nagy költséget, és itt nem csak a színészekről van szó, ezt se az én felléptidíjam dobja meg: a rezsi meg a fenntartás már sokba kerül. A régi vezetés azt mondta, hogy nem gazdaságos.

►A nagyszínpad ezek szerint rentábilis?

VÉ: Nem, de ott a 600 ember azért jelent jegybevételt. Az ellensúlyozza a dolgokat. Meg mindennap játszunk fent, és így az egyeztetés sem egyszerű. Volt itt lent Cseresznyéskert is, Hosszú út az éjszakába, az egyikben tízen, a másikban öten voltunk. Igazából ezek mind a mi örömeink és vágyaink voltak.

► Sok munka és jó pár jó előadás született így, hogy egyszerűen nincsen eladva a nézőknek.

VÉ: Ez sajnos igaz. De a szervezőknek sincs egyáltalán könnyű dolguk. Sokszor volt, hogy a nézők nem tudták, hogy mire jönnek el, aztán persze, hogy a szünetben elmentek, másra számítottak. A szervezésnek is tanulnia kellett ezt a másfajtaságot. Közben nekik is nehéz a helyzetük, mert szűnnek meg a munkahelyek, az emberek spórolnak, és nincsenek olyan központok – mint régen a hatalmas gyárak és üzemek –, ahol nagy tömegben ott van a közönség. Ki lehetne tenni mindenhova kis jegyvásárló bódét, vagy ilyesmiket, ösztönözni az embereket a színházba járásra… De nem tudom, hol keresik a nézőket, nem tudom, hol lehet megtalálni az embereket… Ezt is ki kellene találni, mert én ezt nem tudom, ez nem is dolgom.

► A korszerű, modern kommunikációs formákat használó, professzionális szervezés külön szakma.

VÉ: Hát hogyne, friss, fiatal erők kellenek hozzá, akik mernek menni keresni.

► Nekem úgy tűnik, a társulat nyitott a sokféle színházi megközelítésre.

VÉ: Mindenképpen. Emlékszem, hogy a Naszlady Évi, amikor itt ültünk az öltözőben többen, mondta, hogy annyira meg tudná velünk csinálni a Vízkeresztet. Felmentünk a Lénerhez, mondtuk neki, hogy nem kell hozzá pénz, a díszletet és a jelmezt is olcsón kihozzuk, csak hadd játsszuk el. Meghallgatott minket, és azt mondta: „próbálják meg”. Aztán elkezdtünk dolgozni, és szerintem nagyon jó előadás lett belőle. Olyan gondolatok, olyan színek, amik fent nem voltak. Egészen más lent játszani, mint fent, a közönség intim közelsége miatt! De ahogy van nehézsége, úgy van könnyebbsége is, és most, az utóbbi hetekben úgy tűnt: fogadókészség is van erre. Amikor Koltay megnézte a a Shirleyt, utána kérdezte, hogy miért nincs itt minden este előadás. Aztán mondta, hogy majd felújítjuk ezt a kis romot – aminek azért így is van egy sajátos hangulata, az Éjjeli menedékhelyhez, ami szintén legendás Gaál Erzsi-rendezés volt, kitűnően illett –, és akkor játszunk itt is.

► Miben fogsz jövőre játszani?

VÉ: Hát, a meglévő, futó darabokban. Az újak közül szerintem a Calendar girlsben biztosan, mert abban csak nők vannak. Miután a bérletfelhívás kiment, és láttam a képeket, azt gondolom, hogy ebben nyilván benne lennék.

Images_5410
Fotó: Sándor Katalin
Egy olasz szalmakalap - Márkó Eszter, Vándor Éva

► Ezt a tervek szerint Koltay rendezi, ugye?

VÉ: Igen.

► Tudsz valamit arról, hogy fogynak a bérletek?

VÉ: Úgy tudom, jól. Vannak, akik szeretik ezt a színházat. Ők nem a rendezőre jönnek be, és nem az épületbe, hanem mert szeretik az itt játszó színészeket. Itt folyamatosan cserélődnek az igazgatók, de mi közben estéről estére boldoggá teszünk 600 embert. Jelen pillanatban rajtatok kívül senkit nem érdekel, hogy mi lesz velünk, itt dolgozó színészekkel. Mindenki csak ennek a politikai vonatkozásairól beszél. De az miért nem érdekel senkit ebben a szakmában, hogy egy színházban hogy lehet a nyár közepén felmondani 100 embernek?

Nyulassy Attila / Ugrai István / Zsedényi Balázs


A József Attila Színház-ügy – Kapcsolódó anyagok:

>>> Gyertyás sorfallal búcsúzik a nézőktől a József Attila Színház társulata
>>> Főpolgármesteri Hivatal: Koltay más színházak rovására szerződtetett
>>> Hangfelvétel bizonyítja: Koltay Gábor engedéllyel kötött szerződéseket
>>> A József Attila Színház társulata kiáll Koltay Gábor mellett
>>> Már nem Koltay Gábor vezeti a József Attila Színházat – Koltay türelmet kér
>>> A fiatalokat is meg kell szólítania a József Attila Színháznak – Kiírták az igazgatói pályázatot
>>> Koltay Gábor a József Attila Színház élén
>>> Interjú: Zsótér Sándor: „Ez igazán szép vége a történetnek”
>>> Méhes László köszönetet mond
>>> Színház marad a József Attila Színház
>>> Léner Péter nyílt levele Tarlós Istvánhoz
>>> A Teátrumi Társaság a József Attila Színházról: „A színház lelkét likvidálják”
>>> A Fővárosi Színigazgatók Egyesületének nyilatkozata a József Attila Színházról
>>> Léner Péter a József Attila Színházról: „Aki bezárja, az a felelős”
>>> József Attila Színház: Nem megszűnik, csak „átalakul”
>>> A Színházi Társaság a főpolgármesterhez: „Gondolja át még egyszer”
>>> A főváros bezárja a József Attila Színházat
>>> Lemondott Méhes László
>>> A fővárosban a színházakra is kevesebb pénz jut
>>> Sikkasztásgyanú a József Attila Színházban
>>> Átvette igazgatói kinevezését Mácsai Pál és Méhes László

Címkék

Vándor Éva József Attila Színház

2 hozzászólás

Kókuszka több mint 4 éve

Felhívás!
Többen gondolkodtunk azon, hogy nekünk, nézőknek is tenni kell valamit a József Attila Színházért. Ezért kérünk mindenkit, akinek szívügye a színház, vagy úgy érzi, hogy nem lehet emberek egzisztenciájával játszani, az jöjjön június 19-én, vasárnap, 18:30-ra a JASZ aulájába, és a Mici néni két élete című előadás után csatlakozzunk mindannyian a színészek gyertyás sorfalához. Legyünk minél többen, lássák a színház dolgozói, hogy mellettük állunk, lássa mindenki, hogy nincsenek egyedül. Egyelőre a színház falain belül maradunk, de ha kell, máskor-máshol is hangot fogunk adni nemtetszésünknek.

Zoltán Sebők 4 éve

Rendszeres látogatója vagyok a színháznak és több remek darabot láttam kitűnő müvészekkel!!! Remélem, a következő évadban ez az élmény folytatódik! Várom az újabb bemutatókat a színház eddigi tagjaival!!!