Az erkölcs képe és a gyalázat arca – Blaskó Balázs bemutatkozott az egri társulatnak
Az új igazgató a csütörtök délutáni társulati ülésen beszélt az elképzeléseiről, amelyen Gondos István megyei alelnök két célt fogalmazott meg a színház számára: a színvonal növelését, hogy „beragyogja az egész országot”, ezzel pedig a nézők „visszacsalogatását” a színházba, valamint a takarékosságot.
Blaskó Balázs bejelentette: a társulat tagjai elolvashatják mind az ő, mind Barta Dóra pályázatát (ezt egyébként Barta már korábban sürgette). Elmondta: a társulat negyed százada neki az otthont jelenti, ezért vett a hátára ekkora felelősséget. Mint mondta, mestereire gondolt pályázatírás közben: Bessenyei Ferencre, Sík Ferencre, Nádasdy Kálmánra, Major Tamásra – az ő nyomdokaikon kíván haladni. Úgy véli: az irányadó a szándék, az ízlés, a stílus, a vélemény, a magatartás és a példa. „A színház azzal üzen, hogyan hagyják el a nézők az épületet. Ha nem reménykeltő az üzenet, nem katartikus, nem olyan, amivel másnap is érdemes egy napot elkezdeni, akkor az a színház nem jó; ha egy előadás csak véget ér, az kevés. Az utolsó mondatok a legfontosabbak. Az elmúlt években olyan utolsó mondatokkal engedtük el a nézőket, amik nem biztos, hogy reménykeltőek” – mondta.
180 fokos fordulat
Legfontosabb feladatként – mint mondta, 180 fokos fordulattal – a „közönség kiszolgálását” jelölte meg. Szerinte Csizmadia Tibor igazgatása idején a színház eltávolodott a nézőktől, és ezt a trendet szeretné megfordítani. Ezért több zenés és szórakoztató előadás lesz műsoron az egri színházban. „A társulatot próbálom szolgálni, elsődleges szempontom az, hogy megtartsam és együtt maradjanak a tagjai. Kiegyensúlyozott foglalkoztatást ígérek” – állította Blaskó Balázs, aki – szavai szerint – reményteljes, érzelmes színházat szeretne. „Tisztelem az elmúlt 10 év szakmai értékeit, de szolgálnunk kell a néző ízlését és igényeit. Szerethető, látogatható és támogatható, eszközeiben modern, de klasszikus, konzervatív, nemzeti népszínházat szeretnék itt Egerben megvalósítani” – mondta. „A közönségnek példára van szüksége, reményre.”
Blaskó szeretné, ha a színház jelen lenne egész Heves megyében, sőt Egerben is szeretne újabb játszóhelyeket, például az Uránia mozi színháztermében mehetne vígjáték, amikor a nagyszínpadon tragédiát játszana. Arra kérte a társulatot: mindenki beszéljen egyenesen és őszintén, keddig gondolják át, szeretnének-e vele együtt építkezni. Úgy fogalmazott: nagy szüksége van az igenekre és a nemekre. Közös gondolkodást ajánl a társulatnak, ennek modelljét a következőképpen vázolta: „a kitalálásban demokrácia, végrehajtásban diktatúra” – mert, mint mondta, ő egy személyben a felelős mindenért. Szerinte egészséges színházat a hierarchia tarthat össze: az idősebbek tapasztalataira kellene támaszkodnia az ifjabbaknak. Úgy látja: a fiatal társulati tagok nem tudtak tanulni sem módszert, sem magatartást az idősebb kollégáktól, őket már valami másra nevelték. De ne szorongjanak emiatt, mondta Blaskó, csak fogadják el: van más világ, van más ízlés. „Tiszteletben tartom az ő ízlésüket, de annak jelentéstartalmát, kisugárzását nem szeretem” – tette hozzá. Szerinte a fiataloknak meg kell ismerniük az övékétől eltérő ízlést, ha olyan színészek akarnak lenni mint az ő mesterei. Ezt azzal egészítette ki a színház feladatáról szólva, hogy „a trendi színház megáll Hamlet színházról szóló monológjának »tükröt tartson mintegy a természetnek« soránál, de én folytatom: »hogy felmutassa az erénynek önábrázatát«”.*
„Nem akarom bemutatni, amit az utcán látok”
Azzal folytatta, hogy az erény, a tisztesség, a tudás és a becsület kell, hogy meghatározza az intézmény működését. „Az én színházamban nem akarom bemutatni, amit az utcán, az aluljáróban látok, nem akarom, hogy a néző azt gondolja: mi is ilyenek vagyunk, hanem azt kell, hogy gondolja: milyenek legyünk! Reményt akarok adni!” – mondta. Nyilván ennek jegyében jelentette be, hogy a Csizmadia Tibor vezette (szerinte javarészt „pesti” színházakat tömörítő) Magyar Színházi Társaság helyett a (jellemzően vidéki színházakat egybefoglaló, valójában politikai alapon szerveződött) Magyar Teátrumi Társaságba lépteti a Gárdonyi Színházat. Itt ugyanis az övéhez hasonló az értékrend, és nem az, aminek eddig megfelelt a színház, ami főleg a Magyar Színházi Társaságot és a „mögötte álló színikritikusi kört” jelenti szerinte. „Abban az értékrendben lehet, hogy a legjobbak közé tartozott az egri színház” – tette hozzá.
Tánctagozat vagy tánckar
A tánctagozatról szólva úgy fogalmazott: szeretné, ha más ízlést, karaktert mutatna, és a szerepét jobban eltolná a prózai-zenés előadások táncos kiszolgálása felé. Barta Dóra közbevetette, hogy a tánctagozat kiharcolt egy egyedülálló pozíciót, eddig is kiszolgálta a színház előadásait, 170 előadást játszva, de emellett önálló együttesként is létezett, saját produkciókkal és stílussal. Ennek a jövőjéről Blaskó azt mondta: tánctagozat mindig létezni fog, de „tagjainak összetétele változó”. Mint mondta, Eger túl kicsi város ahhoz, hogy önálló kortárs táncegyüttese legyen. Szegvári Menyhért rendező erre úgy reagált, hogy a tánctagozat az elmúlt időszak legjobb vívmánya, ami a zenés előadások jelentős minőségi emeléséhez járult hozzá. Ha azonban egy együttes sajátos önálló stílusát és szuverenitását elvesszük, arra egy válasz létezik: az, hogy elmegy a társulat, és ezzel ez a minőségemelkedés eltűnik.
„A fejem felett a tetőt”
Kaszás Gergő színművész közölte: már megjárt néhány társulatot, ám olyat még nem tapasztalt, hogy egy igazgatóváltás egyik napról a másikra történjen. „Csodálkozom, Balázs, hogy mehettél bele ilyen szakmaiatlan döntésbe harmincötéves színházi múlttal” – mondta Kaszás. – „Nehéz a helyzetem, úgy érzem, mintha a fejem felett kicserélték volna a tetőt. E helyzetben annyi szabadságom maradt, hogy azt mondjam: február 1-jével lélekben nem tekintem magam az egri Gárdonyi Géza Színház társulata tagjának. Természetesen szerződésemben foglalt kötelezettségeimnek legjobb lelkiismeretem, legjobb szakmai tudásom és tehetségem szerint eleget teszek.”
„Politikai döntés volt”
Gondos István az átmeneti időszak elmaradásáról azt mondta, hogy ezt a döntést a közgyűlés hozta, ez egyértelműen politikai döntés volt. Saárossy Kinga alpolgármester, Blaskó felesége hozzátette: ez nem Blaskó kérése volt. Blaskó Balázs pedig úgy reagált: „Bajtársak, nem látok semmiféle problémát: eddig volt egyfajta működés, most lesz egy másfajta”. Ötvös András ehhez annyit tett hozzá, hogy részéről nem várná meg a jövő keddet, és csatlakozik Kaszás Gergő kollégájához.
Az új igazgató a jövő héten a társulat tagjaival személyesen kíván egyeztetni, eszerint alakítva ki a jövő évi műsortervet.
[* Blaskó Arany János fordításában idézte egy mondat két részletét. A teljes gondolat így hangzik (Nádasdy Ádám fordításában): „Minden, ami túlzás, az távol van a színjátszás értelmétől, lévén a cél – régen is, most is –, hogy tükröt tartsunk a természetnek: megmutassuk az erkölcsnek is a maga képét, a gyalázatnak is a maga arcát, az egész kornak, amelyben élünk, mintegy a testalkatát és körvonalait.”]
>>> Állvatapssal búcsúztatta az egri színház társulata Csizmadia Tibort
>>> Blaskó Balázs az egri színház igazgatója – „Demokratikusan előkészített diktatúra”
Címkék
Blaskó Balázs Csizmadia Tibor Kaszás Gergő Ötvös András Saárossy Kinga Gárdonyi Géza Színház
A téma folytatása
Egy örökös tag levele az új igazgatóhoz - Szegvári Menyhért: „Nem érthetek egyet” 2011. február 11., 22:40
„Ember: küzdj és bízva bízzál!” - Blaskó kontra Koltai az egri színház ügyéről 2011. február 16., 20:30
Eger, 2011: Egy vesztes színházigazgatói pályázat 2011. február 21., 09:30
Eger, 2011: Egy nyertes színházigazgatói pályázat 2011. február 21., 11:00
Ötvös András: „Itt minden színház volt” 2011. február 24., 15:15
Kaszás Gergő: „A hátraarchoz nem tudok csatlakozni” 2011. február 28., 15:30
Görög László: „Napokig foglalkozni kell vele” 2011. március 4., 13:45
Eger: Leváltották a rendezőt és a színészeket 2011. március 7., 13:20
Áthidalhatatlan távolság – Eger színháza nem folytathatja a Quartet Fesztivált 2011. március 11., 10:30
Szakmai és gazdasági felelőtlenséggel vádolják a volt egri direktort 2011. március 11., 18:30
Zsótér Sándor: „Ez igazán szép vége a történetnek” 2011. március 15., 12:30
Blaskó Balázs: „Lelkük rajta, ha lőnek” 2011. március 17., 13:15
Blaskó Balázs: A 180 fok nem hátraarc 2011. március 22., 14:00
Látogatók - a színészek is leváltva 2011. március 23., 10:30
Folytatódik az egri botrány: leváltották Barta Dórát a tánctagozat éléről 2011. március 25., 18:00
Szabó Emília: „Inkább a bizonytalanság, mint a biztos rossz” 2011. március 26., 16:30
Gondolatok a remény színházáról 2011. március 28., 10:30
Felállt az egri tánctagozat - Barta Dóra: „Igenis baj van, mégpedig nagy baj” 2011. március 29., 16:00
Jogszabálysértés miatt perli az egri színházat Barta Dóra 2011. április 5., 20:50
Ilyen lesz a válaszok színháza Egerben 2011. április 12., 20:00
Hűtlen kezelés után nyomoz a rendőrség az egri színházban 2011. április 19., 00:00
Nem vagyunk láthatatlanok! Petíció Barta Dóra és társulata mellett 2011. május 2., 14:00
Eger és Kassa: baráti kapcsolatok 2011. május 6., 18:00
A pusztulás képei a Requiemben - Utoljára lép fel a távozó tánctagozat Egerben 2011. május 14., 10:30
750 aláírás Barta Dóra tánccsoportja mellett 2011. május 27., 11:00
Eger: Nincs évadértékelés, nincs pénz, nincs szerződtetés 2011. június 3., 18:30
„Minden anyagi kiadást minimalizálni” – biztonságban az egri színház következő évada 2011. augusztus 23., 17:00
Nádasy Erika inkább nyugdíjba megy - „Már oda sem vagyok írva” 2011. augusztus 26., 17:30
Nádasy Erika: „Elkezdünk építkezni” – Kőszínházból lakásszínházba 2011. szeptember 28., 13:30
Korábbi hírek e témában
Hárman pályáznak az egri színház igazgatói posztjára 2011. január 7., 11:30
Eger: Blaskót támogatja a bizottság 2011. január 18., 18:15
Blaskó Balázs az egri színház igazgatója – „Demokratikusan előkészített diktatúra” 2011. január 28., 14:15
Állvatapssal búcsúztatta az egri színház társulata Csizmadia Tibort 2011. február 1., 10:30
8 hozzászólás
Úgy is van. A nyomort meg kalitkába kell vetni, lelakatolni, fekete lepellel borítani és mérföldekről elkerülni, tollat szórni a fejére és elfordulni tőle, elvégre mit keresne a nyomor olyan helyeken, ahol értéket közvetítenek. Reményt ugyebár.
Bár nekem erről csak egy ismerősömnek az ismerősének a volt szobatársának leendő titkára nyilatkozott, de elejtette azt, hogy reményt elég sok dologhoz hozzá lehet rendelni. Mindennemű radikális véleménynyilvánítás nélkül: nem egy olyan mondat, vagy jelkép adott reményt embereknek, ami mögött hazugság és rosszindulat húzódott. Persze én ezt csak hallottam.
Arról nem is beszélve, hogy ettől függetlenül bizonyára minden csodálatos lesz, feddhetetlen színvonalú színház, kánaán, tej, vaj. Szívből kívánom, hogy így legyen, még akkor is, hogyha a valóságot kerek perec kizárjuk a művészetből.
Jéé, több zenés és szórakoztató előadással ki lehet szolgálni a közönséget? De melyiket?
Én egyelőre laikusként örülök az igazgatóváltásnak, a színház belső ügyeibe nem látok bele, a legtöbb színész és munkatárs felháborodását ezért nem is értem. Amennyit látok, az tetszik. Igenis szükség van rá, hogy könnyedebb, a közönség szórakozását szolgáló darabokat nagyobb számban játsszanak. És itt nem az igazán „könnyű”, kereskedelmi tévé és valóságshow szintű szórakozásra gondolok, hanem igényes, de érthető darabokra, amiket nehéz találni, rendezni, eljátszani, Egernek mégis sikerült az elmúlt években is jó párszor. De előfordult, hogy nem. És mostanában egyre többször… Én rendkívül elfogult vagyok a színházzal szemben, ha egy darabot nem tudtam végig élvezni, rosszat akkor sem mondtam róla, főleg nem hagytam ott; tudom, hogy elgondolkodtatásra szánták, de ez a művészet velejárója – van, hogy nem értik meg a művészt. (Nem a történelmi darabokat kritizálom, igenis szükség van olyanokra is.)
Ezért, ha az új igazgató beváltja az ígéreteit, merem remélni, hogy ezek a számomra (is?) emészthetetlenebb darabok kisebb számban jelennek meg, esetleg eltűnnek. Nem hiszem, hogy ez azt jelentené, hogy a szőnyeg alá söpörjük a valóságot, inkább csak nem állítjuk olyan élesen előtérbe, amire szerintem most különösen szükség van, az ország jelenlegi helyzete, az emberek általános kedvtelensége, kilátástalansága miatt.
Azt nagyon sajnálom, hogy olyan emberek távoznak, akiknek a munkája sokat lendített a színház működésén. Az ő döntésük, az ő indokaik. Érezhető lesz a hiányuk. De…C’est la vie.
Több rendhagyó darab volt az elmúlt években, amelyek közül nekem szinte mindegyik tetszett, nem feltétlenül ragaszkodok a szorosan vett konzervatív irányhoz, de ezeket nem előnyös nagyszínpadon játszani. A stúdiószínpadon fergeteges előadásokat láthattunk,gyakran felül is múlták a bérletes előadásokat, de ezek szélsőségesen „rétegdarabok”, és úgy érzem, sok hasonló került a stúdió helyett nagyszínpadra. Ez az érzésem a tánckar/tánctagozattal kapcsolatban is. Minden tiszteletem az övék, sok munkájukat láttam, élveztem, de. Nagyobb előadásokban már-már zavaróan elvonták a figyelmet a lényegről, és ez a fajta művészet nem olyan kifejező a közönség számára, mint a színészi játék. Természetesen nem az egész közönségről van szó, magam nevében beszélek, de hallottam mások véleményét is. Nem egyszer darab közben… Szerintem a kulcsszó a „modern”. Ami szép, és jó, de túlzásba lehet vinni elég könnyen.
A 180 fokos fordulat pedig „hátraarcot” jelent-e? Igen, de csak ha nem eleve menetiránynak háttal állunk….
Nem szeretek véleményt mondani, mert sokan támadási felületnek használják, pedig csak egészséges vitának kellene kerekednie belőle. Azért „vélemény”, mert az enyém, nem kötelező senki számára. Tisztelni viszont az.
Az új igazgatónak és az ittmaradottaknak jó munkát, a távozóknak sok sikert!
„Az én színházamban” – a szavak mindig elárulják az embert.