A nagy találkozásokból többnyire sztorik, ritkábban barátságok, esetleg szerelmek szoktak születni, legritkábban egy előadás. Pedig Fekete Ernő és Weöres Sándor találkozása maga a nagy találkozás, a maga tökéletes hétköznapiságában. Hiszen mi sem természetesebb annál, hogy akivel egy nyelvet beszélünk, azzal szívesen beszélgetünk, csevegünk vagy szórakozunk. Mit nekünk tér vagy idő, ugyan! Weöres a paripa, Fekete a lovas, és nekünk is jut hely a szekéren.
(tovább)Nagy költő volt. Úgy kell neki,
most hát dicsőség fürdeti.
Szavakból tojt nagy büdös dombot,
turkálják rossz-ízlésű verebek:
Már bánná, hogy egy szót is mondott,
ha nem nőne a fejéből retek.
(tovább)
