„S legény”, „N legény” és „B legény” számára a befogadottság érzése váltaná ki a boldogságot. Hiszen „S legényben”, „N legényben” és „B legényben” joggal vetődik fel bennük az a kétely, hogy ők át lettek ejtve, de hát miért? Tán mert ők rosszabbak, mint a többi? Kétségbeesetten, egymást megalázva, minden eszközzel keresik azt a boldogságot, amit sokkal egyszerűbben is elérhetnének, ami valódi, egyedi boldogság. Ilyenek az élet apró örömei, a művi muszájpartikban reprodukálhatatlan, valóban önfeledt kacagásra késztető szituációk. De ez nem elég! Elkezdik vadul keresni a hibát a reménytelen várakozás után, és még ha közvetetten is, de mindig önmagukban találják meg azt. Keresik a boldogságpótlékot, úgy akarnak viselkedni, ahogy nem tudnak, mert tőlük ez teljes mértékben idegen.
(tovább)Három legény elindul a bálba. Úgy hallották, mulatság lesz. Kiöltöznek: öltöny, új cipő, lenyalt haj, virág. A bálterem zárva. Betörik, mert bentről hangokat hallanak. A terem ü...
(tovább)