Vári Éva lesz Az isteni Sarah
Az Orlai Produkció közelgő bemutatójában a tizenkilencedik század egyik egészen kivételes színészegyéniségének élete elevenedik meg a színpadon. Sarah Bernhardt igazi szent szörnyeteg volt. Zseniális színésznő, a lapok számára mindig pletykákkal szolgáló híresség, szenvedélyesen gátlástalan életimádó asszony. Halálos ellensége volt Bernard Shaw, jó barátja Oscar Wilde, plakátjait maga Alphonse Mucha tervezte, miközben társulatával bejárta az egész világot, és a nagy női szerepeken kívül még Hamlet herceget is alakította a színpadon – nem kis botrányt kavarva a korabeli Franciaországban.
Hogy személyisége mennyire hatotta át a tizenkilencedik század második felét, azt jól jelzi, hogy nevét még Dosztojevszkij is megemlíti Bűn és bűnhődés című regényében.
„Sarah Bernhardt korának kimagasló művésze volt, fényévekkel járt kortársai előtt. Rendkívül különc ember volt. A ma embere egyre kevésbé találkozik korszakos művészek életével, ezért is fontos, hogy az ő sorsukon keresztül felhívjuk a figyelmet a művészet rangjára, a nagy alkotók társadalmi szerepére” – mondja Orlai Tibor producer, akinek régóta tervei között szerepelt, hogy az 1983-as várszínházi bemutató után ismét láthassa a közönség hazánkban Sarah történetét. „Psota Irén és Sinkovits Imre elementáris játéka rendkívül nagy hatással volt rám, az előadás ma is élénken él bennem. Célunk, hogy ennek a rendkívüli dívának a sorsa korszerű, mai, élő színházi eszközökkel találjon utat a ma emberéhez is. Ezért is éreztük szükségesnek, hogy Zöldi Gergely az író által 1998.-ban átdolgozott legfrissebb változatot fordítsa le nekünk.”
A Belvárosi Színházban március 24-től láthatja a közönség, amint Sarah Bernhardt élete vége felé titkára, a hűséges Pitou tollába diktálja eseményekben gazdag életének történetét, amiből pillanatokon belül vérre menő szerepjáték kezdődik, sziporkázóan humoros, máskor szívszorító jelenetekkel.
Az isteni Sarah című előadásban két Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész lép színpadra. Sarah Bernhardt szerepében az Orlai Produkcióval negyedik közös munkájára készülő Vári Éva, a titkár szerepében pedig Gálffi László látható. A darabot Hargitai Iván rendezi, Csík György látványvilágában.
Vári Éva: A színház egyforma, a közeg más
Vári Éva: Nem igazán, egyszerűen szerencsém van. Egyikről sem gondoltam volna, hogy el fogom játszani. Ezek a szerepek megtalálnak, és engem ez boldoggá tesz, mert örömöm lelem bennük.
– És nem csak ezek a nagy szerepek találták meg, hanem az Orlai Produkció is. Azt hiszem, mondhatjuk, hogy gyakran, ha egy nagy női szerepről van szó, akkor Vári Éva neve az elsők között kerül elő.
VÉ: Nem tudom, hogy Tibor tudatosan keresi-e a nekem illő szerepeket, vagy pedig a kezébe akadnak színdarabok, és a szerepről eszébe jutok, mindenesetre roppant hálás vagyok, akár a Hat hét, hat táncért, akár a Csókol Anyád!-ért, akár A nagy négyesért. Most pedig úgy érzem, hogy ha Az isteni Sarah után nem játszom semmit, akkor is teljes volt az életem és teljes volt a pályám. Ez a szerep sok mindennek az összegzése, egy rendkívül gazdag művészsors. Sarah 19. századi furcsa világa egy egészen másfajta színház, amit mi megszoktunk. Ebben a világban éveken át, tucatnyi ember készített egy legyezőt, a ruhák is mívesek, szinte kiállítási tárgyak voltak. Egy egészen másfajta világ volt, az emberek sokkal kevesebbet tudtak a világról, könnyebben csodálkoztak rá a világra, valahogy gazdagabb volt.
– Sarah Bernhardton keresztül átfogó képet kapunk erről a világról?
VÉ: Mindenképpen, legalábbis beszélünk róla. Megjelenik benne Oscar Wilde és G. B. Shaw is, akik ennek a korszaknak különleges és jeles figurái voltak.
– Mennyiben más a 19. század színészsors, mint amit most meg kell élnie egy színésznek?
VÉ: Úgy gondolom, hogy a színház amióta színház, mindig egyforma. A gondok, a problémák, az intrikák, a nagy sikerek, a bukások vele járnak. A közeg volt más, amiben a színház megjelent. Úgy hiszem, hogy gazdagabb volt, több pénz volt, és biztos nem volt ennyi színház, de ami volt, az pompás volt és szép.
– A színész feladata akkoriban más volt, mint most?
VÉ: Igen. Az fontos volt, hogy kit melyik mecénás, gróf vagy herceg tartott ki, milyen hintóval járt, milyen vacsorákon vett részt. Ugyanakkor a színházban fantasztikus színdarabokat játszottak. Amit Sarah Bernhardt eljátszott, az ma is nagy feladat lenne egy drámai színésznőnek. Sarah játszhatta Hamletet is, nem Gertrudot, nem Opheliát, hanem magát Hamlet herceget. Ezzel jól fel is bőszítette G. B. Shaw-t, aki kikérte magának. Sarah amerikai és brazil turnéra ment az egész társulatával. Gyakorlatilag letarolta Amerikát, mindenhol ott volt, és a lába előtt hevert az egész világ. Ma a színészet némiképp másról szól. Ha egy színésznő nem játszik televízióban vagy filmen, akkor gyakorlatilag nem is létezik. A televízió ad arcot egy névnek. Az Életképek elég sokat ment és elég népszerű is volt ahhoz, hogy egy idő után sok helyen Violának hívjanak.
– Piafnak nem?
VÉ: Piafnak csak az a maroknyi ember, aki megnézi. De már sokszor játszottam el, majdnem ötszázszor, úgyhogy sokan vannak már, akik látták. Úgy tűnik, hogy valamit elő tudok varázsolni ebből ennek a rendkívüli énekesnőnek a sorsából.
– Érdekes: sorsgazdagság szempontjából vetekszik Piaf és Sarah.
VÉ: Így igaz. Ő is egy nagyon különleges életű nő. Őt nem láthatta senki közülünk, legfeljebb hallhatta a nevét, hogy volt egy Sarah Bernhardt nevű színésznő, és hogy mekkora sztár volt a maga idejében. De igazából nagyon keveset tudhatnak róla. Piaf életében is nagy dilemmát jelentett, hogy milyen kevesen tudnak róla, mert a nézők képzelnek valamit arról a színészről, akit látnak, hogy milyen lehet, de senki nem tudja, hogy milyen az ő kedd délelőttje, vagy hogyan kel fel, hogyan viszonyul az élethez.
– A március 24-i bemutatón Sarah Bernhardtról vagy Vári Éváról fogunk megtudni többet?
VÉ: Sarah Bernhardt ürügyén, ha nagyon odafigyelünk, akkor sokat meg lehet tudni rólam is. Ugyanis itt olyan monológok vannak a színházról, az életről és a sorsról, amit nagyon igaznak gondolok én is.
>>> Az isteni Sarah – színlap, időpontok
