Twitter Facebook

POSZT-háttér 6.: POSZT-néző-pont


2012. június 18., 10:30

Images_13796
XII. POSZT
Már sokadjára, ismerős arcokként bukkantak fel különböző színházi fesztiválokon, amikor kiderült, hogy Vincze Anikó és Kollár Tibor nem a szakmához tartoznak, „pusztán” nézők, akiknek a színház az egyik passziójuk. Megalakulása óta követik a POSZT-ot, mind a tizenkét kiadását végignézték – emellett rendszeres résztvevői a DESZKA és a kisvárdai fesztiváloknak is. Rendkívül érdekelt hát, miből fakad a kíváncsiságuk. De nem csak emiatt szólítottam meg őket. Úgy gondolom, az összehasonlítási alap miatt termékeny lehet, ha az ő fesztivál-olvasatuk is megjelenik az idei POSZT-ról szóló különböző szakmai (válogatók, zsűritagok, kritikusok, szervezők, alkotók) vélemények spektrumán, árnyalhatja, bővítheti azt. Anikó fogorvos, Tibor pszichiáter – Szegeden és Budapesten élnek. A POSZT utolsó napján ültünk le beszélgetni.

► Tizenkét éve jártok a POSZT-ra, más fesztiválokat is követtek: mi az, ami titeket ennyire intenzíven a színházhoz köt, mit kerestek benne?

Anikó: A színház olyan helyzeteket is közel hoz, amik a saját életemből szerencsés vagy szerencsétlen esetben kimaradnak. De nagyon érdekel, mi történik a túloldalon, hogyan épül fel és születik meg a hatás. A színház olyan, mint egy nagyon jó beszélgetés két ember között, amikor érzés és gondolat kiteljesedik. Ezt ritkán élem meg a hétköznapi életemben, a színház sűrűsége semmihez nem hasonlítható.

Tibor: Szeretek kilépni a saját világomból – ezt földhözragadtan kell érteni: szokásos munka, orvosok, betegek, üzleti környezet –, és átlépni egy másikba. A kérdésedre azt tudom mondani egy kicsit patetikusan, hogy embereket keresek. Emberek által közvetített élményt. Más világból jövő emberek közelségét. Nekem az élményben az intenzitás a fontos – most a fesztiválról, mint formáról is beszélek.

► Honnan ered az érdeklődés, mi volt a kezdet?

Tibor: Anikóból ered az érdeklődés.

Images_10199
Fotó: Mészáros Csaba / Teátrumfotó
Vágyvillamos - Kováts Adél, Schneider Zoltán
Anikó: Nagyon régi, ködös emlékeim vannak erről. Például hogy Kovács Zsolt Szegeden játszott, ott volt a Jó estét nyár, jó estét szerelem, én még gimnazista voltam, és ez megragadott. De nem tudnám pontosan mihez kötni. Tibor nagyon messze volt a színháztól. Amikre elcibáltam, az bejött neki, és szép lassan szocializálódott a színházhoz.

Tibor: Nekem a színházat kisvárosiként – jött a pesti utazószínház – eredetileg az operettet jelentette a tizedik sorból. Végtelenül szánalmas volt. És akkor Anikó ízlése formált, neki hatalmas igénye van a színházra, ami engem is beszippantott.

► Figyeltem, hogy mindig az első sorban ültök.

Tibor: Itt nyilván elveszítjük a vízágyús-tömegoszlatásos jelenetek hatását, viszont látom az arcot, a mimikát. Fontos, hogy lássam, miként születik meg a szerep a színészben.

Anikó: Igen, ez egy ilyen „perverzió”.

Tibor: De emellett erős vizuális érdeklődésem van, szóval ha eltekintünk a színész és a szerep pszichológiai viszonyától, akkor az invenciózus látványvilággal is elvagyok másfél óráig.

Anikó: Én szeretek magamban minél mélyebbre mászni. Ami lelkileg megindít, vagy összetekeri a gyomromat. Ez a Tibinél nem feltétlenül szempont, sőt. Időnként azt érzem, hogy van egy pont, ami után már távol tartja magát az élménytől.

► Komoly összehasonlítási alapotok van a POSZT-tal kapcsolatban. Milyennek tűnt számotokra az idei válogatás?

Anikó: Ha több embernek kell egyfajta egyensúlyt és közös nézőpontot létrehozni, kérdés, hogy ebben mi lesz a legkisebb közös többszörös. Itt a személyiség is közrejátszik. Amiben a nagyon különböző ízlésű emberek együtt tudnak érteni, az már valószínűleg egy sehova állást nem foglaló kategória. Megnéztük tegnap a POSZT történetéről szóló kiállítást, hogy felelevenítsük, mik voltak az elmúlt években. Ezekhez képest most kevesebb a kiugró előadás. Nagyon szerettem a Vágyvillamost, vagy akár a Bányavirágot, de kevesebb volt a nagy élmény.

Tibor: Érdekes volt a kiállítás, mert azt hittem, egyetlen válogató provokálóbb mixet hoz létre. De a retrospektív véleményem az, hogy az egyedül válogatók is hetven százalékban azokat az előadásokat választották be, amit mondjuk egy kritikusi grémium is az év legjobb előadásainak tartott volna. A maradék harmincba kerültek az egyéni kedvencek. És akkor azt úgy elviselte a közönség. Idén szerintem közepes volt a válogatás, de nincs elég ismeretem megítélni, hogy ez az idei évad miatt van. Röviden: szellős.

► Hogy néz ki az idei toplistátok? Mi az, amivel kifejezetten együtt tudtatok menni, mi az, amivel nem?

Anikó: A Vágyvillamos nagyon-nagyon tetszett, a Bányavirág igen, a Trió nagyon megérintett a színészi játék és a lélektani történet miatt. Az Értelem és érzelem kevésbé hagyott mély nyomokat bennem, a Bánk bán sem igazán.

Images_12886
Trió - Pál András, Kuna Károly

Tibor: Szeretnék ellentmondani Anikónak, de nem tehetem, mert a Vágyvillamos volt a kedvencem. Ott a főszereplőnő mellett a többi színészt is remeknek találtam. Petrik Andrea nekem felfedezés, eddig nem azonosítottam. Szeretek úgy hazamenni egy fesztiválról, hogy viszek magammal egy új arcot. Szomorú ilyet mondani, de a Bánk bánt utasítottam el a legjobban. Értem, amit elmondtak róla, de nekem olyan volt, mint egy blöff. Mohácsival szemben nagyon magasak az elvárásaim, és a Szentivánéji nem tartozik a legjobb előadásai közé, már amiket eddig láttam tőle. A Hedda Gabler ott van a top háromban.

Images_13988
Fotó: Simara László / poszt.hu
Hedda Gabler
► A színházi szakma bonyolult helyzetben van, a válogatás körül is voltak viták. Érzékelhető ez számotokra valamilyen módon?

Anikó: A színházi szakma megosztottságát érzékeljük abból, ami a napi sajtó szintjén eljut hozzánk. Hogy ez mennyire jelenik meg a válogatásban? Talán egy nagyobb összefüggésben érzékelhető.

Tibor: Azt láttam intenciónak, hogy olyan színházak is eljussanak most a POSZT-ra, akik eddig nem voltak, például a veszprémi. Ez lejött.

► Eddig viszonylag sok független társulat került be a versenyprogramba. Szerintetek a kimaradás hogy érinti a versenyprogram vagy a fesztivál egészét?

Tibor: Nagy veszteség, hiányoznak. Szemléletileg egy más attitűdöt képviselnek. Meg ugye kedvenc foglalatosságom, a fiatal tehetségek felfedezésének kiváló terepe most nincs.

Anikó: Emlékszem a Krétakörös Sirájra, az gyomorszorító élmény volt. Ide teszem a választóvonalat, amikor elkezdtem szeretni azt, hogy nincs díszlet, jelmez, hogy semmi sincs, csak a színész. Szerintem a függetlenek a szakmának is biztosan hiányoznak, a színészeknek, az alkotóknak, akik itt maradnak és megnéznék őket. Mindig inspiráló egy más nézőpont.

Tibor: A nézőnek is az. Szeretjük a Katonát, a Radnótit, az Örkényt, a Bárkát, figyelemmel kísérjük a repertoárjukat, de hogy a húsz független színház közül hova érdemes elmenni, azt már itt döntjük el. Én szívesen használom a kritikusok, válogatók kánonját. A színház, főleg a független része számomra egy dzsungel, nem akarok ebben ide-oda kapkodni.

Anikó: Az előszűrés itt megvan, és ami bejön, utána elkezdjük figyelni.

► Csak a versenyprogramot látogatjátok, vagy fontosak az OFF-programok is?

Tibor: Fontos lenne, de nincs rá idő. Tegnap még tettünk egy reménytelen kísérletet arra, hogy a Máté-féle vizsgaelődást megnézzük, de lekéstük. Aki a versenyprogramra összpontosít, annak megszűnik a POSZT többi része, nagyjából a délelőtti mesedarabokat tudja megtekinteni.

Anikó: Felolvasóra azért szoktunk járni.

Tibor: De lényegében a versenyprogram miatt vagyunk itt.

Images_9403
Fotó: Walter Péter
Bánk bán - Fazakas Géza
► Nem csak ezt nézitek végig, de a szakmai beszélgetéseket is figyelemmel követitek, ami figyelemreméltó teljesítmény. Miért?

Anikó: Megpróbálok minél több információt begyűjteni, szélesíteni a látókörömet. Másrészt szeretem összevetni, hogy mit gondolok én, és mit gondolnak az igazán hozzáértők. Azt azért minden mondatunkhoz hozzá kéne tenni, hogy teljesen kívülről jövünk, nincs mögötte képzettség. Mivel én az értelmezés oldaláról közelítek, nehezebben működik, hogy a többféle érzékszervi modalitás – látvány, zene stb. –rendszerré álljon össze. Most milyen remek lenne, ha a színházértésnek vagy -látásnak sikerül egy újabb pici síkját megszerezni – azt remélem, valami ilyesmi történik velem a szakmain. A beszélgetések szépen lassan alakítanak, jobban értem, máshogy nézem a színházat. De nagyon érdekelnek a rendezők, színészek szempontjai. Az is fontos, hogy arcuk lesz a láthatatlan alkotóknak, megérzek valamit a személyiségükből. Én egy nagyon földhözragadt szakmából jövök, ott egy állítás meg az ellenkezője nem nagyon tud egyszerre megállni. Itt viszont igen. Sokszor gondolok arra, milyen lehet úgy dolgozni, hogy én meg vagyok győződve valamiről, azért teszem oda, és a velem szemben ülő ember, aki szakértője a témának, azt mondja, hogy ez egy nulla. Ez borzasztóan másfajta működési módot igényel.

Tibor: Izgalmas belelátni az előadás történetének nem publikus részeibe, ami maga az előadás körül alakul. Tehát bizonyos szempontból a szakmait is előadásként nézem: hogyan reagálnak, milyen meccseket játszanak egymással az emberek.

► Milyennek találtátok idén a szakmai beszélgetéseket, a változásokat, a közeget – akkor így kérdezem: milyennek találtátok színházként is?

Tibor: Jó és unalmas pillanatai egyaránt voltak. Ha az alkotók nincsenek megszólítva, akkor a műsorvezető rosszul végzi a dolgát. Ez most jobb volt. Korábban elment az idő az opponensek hosszadalmas, egy idő után a saját magukról szóló oda-vissza játékára.

Anikó: Korábban a jó vitaindítón múlott a jó beszélgetés, és erre a szerepre nem mindenki volt alkalmas. Most minden kiegyensúlyozottabb volt, viszont nem is élesedtek ki a vélemények, nem nagyon alakultak vitává.

Images_13989
Fotó: Simara László / poszt.hu
Szakmai beszélgetés a Scapin, a szemfényvesztő című előadásról
Tibor: Például azt, hogy a társulat kiválasztja az opponenseket, lehet barátságos gesztusnak nevezni, nekem azért ez túlzott puhaság. Én azt érzem jónak, ha van kritikai hang, és ez őszinte, ugyanakkor emberi, kulturált. A szakmai beszélgetés az alkotók nagy vizsgája, ami a kritika elviselését illeti.

► Tehát értékelitek a közönségtalálkozóhoz való közelítést?

Tibor: Nekem a szakmaihoz hozzátartozik, hogy a rendező beszéljen. De lehet, hogy igazad van, és ez így már átmegy közönségtalálkozóba.

Anikó: Mi közönség vagyunk, kérdés, hogy nekünk szól-e mindez.

► Rátok, az érdeklődésetekre és figyelmetekre gondoltam, amikor Gothár Péter kijelentette, hogy nem érdeklik a nézők. Milyen érzés volt ezt hallgatni?

Anikó: (nevet) Brutális érzés.

Tibor: Ez az alkotói természettel nehezen összeegyeztethető állítás. Elhiszem, hogy nem akar tetszeni a közönségnek, de provokálni, hatást gyakorolni akar, hiszen akkor nem rendezne. Amikor Gothár azt mondja nagyon meggyőzően, hogy nem érdekli a néző, akkor erre mondom, hogy a szakmain folytatódik a színház, az előadás.

► Mi lenne az a mondat, amiben összefoglalnátok a POSZT lényegét – vagy ami miatt fontos nektek a fesztivál?

Anikó: Lényegében az, hogy jó előadásokat lássunk, az évad legjobbjait.

Tibor: Emellett fontos, hogy bemutassa a fiatal színészeket, az új színházi kezdeményezéseket. De igen, a lényeg a jó és izgalmas előadás-felhozatal.

Varga Anikó
Pécs

Kapcsolódó:

>>> Itt vannak a POSZT-győztesek: Bányavirág, Szentivánéji, Kováts Adél, Kuna Károly

Háttér:

>>> 1.: Barátság, szakma, béke, POSZT
>>> 2.: Fesztiválok innen-onnan
>>> 3.: Félrenevelést nevelve – Konferencia a FESZTávon
>>> 4.: Válogatós
>>> 5.: Mi is ez a fesztivál?

>>> Nyolc előadás, amely a POSZT-válogatásból kimaradt

FESZTáv-nézőpont:

>>> 1.: Lokális és független
>>> 2.: Akadálytáv
>>> 3.: Csumi néni, Leonárdó és az Uranman
>>> FESZtáv – a Független Előadó-művészeti Szövetség a POSZT-on

POSZT-blog 2012:

>>> 1. nap: Köz-társaság
>>> 2. nap: Angolok és angyalok
>>> 3. nap: Nincs bocsánat
>>> 4. nap: Utcára nyílik?
>>> 5. nap: Szövegelések
>>> 6. nap: Veri az ördög a feleségét
>>> 7. nap: A hetedik törpe
>>> 8. nap: Időkép
>>> 9. nap: Szerelmesek, ha találkoznak
>>> 10. nap: Sátorbontás

Címkék

A téma folytatása

POSZT-összegző: Mindenki hallgat 2012. június 21., 10:30

Korábbi hírek e témában

Válasz a kritikusoknak - „A megkérdőjelezhetetlen minőség biztosítékai” 2012. március 1., 09:30

Megvan az idei POSZT versenyprogramja – A kompromisszumok POSZT-ja 2012. március 5., 16:25

„Leszavaztak” – Zappe László a POSZT-botrányról 2012. március 29., 23:20

FESZ minifesztivál először a POSZT-on 2012. május 10., 14:30

FESZtáv – a Független Előadó-művészeti Szövetség a POSZT-on 2012. május 19., 10:00

Béke és szakmaiság – idilli lesz a POSZT 2012. május 24., 18:00

A szükséges forrás döntő része már rendelkezésre áll – kezdődik a POSZT 2012. június 6., 19:30

Nyolc előadás, amely a POSZT-válogatásból kimaradt 2012. június 7., 14:15

POSZT-blog, 1. nap: Köz-társaság 2012. június 8., 08:07

Látványtér 2012 – kiállítás a POSZT-on 2012. június 9., 02:30

POSZT-blog, 2. nap: Angolok és angyalok 2012. június 9., 09:30

POSZT-blog, 3. nap: Nincs bocsánat 2012. június 10., 10:30

POSZT-blog, 4. nap: Utcára nyílik? 2012. június 11., 10:30

POSZT-háttér 1. – Barátság, szakma, béke, POSZT 2012. június 11., 12:00

POSZT-blog, 5. nap: Szövegelések 2012. június 12., 10:30

FESZTáv-nézőpont 1.: Lokális és független 2012. június 13., 07:07

POSZT-blog, 6. nap: Veri az ördög a feleségét 2012. június 13., 10:00

POSZT-blog, 7. nap: A hetedik törpe 2012. június 14., 10:00

POSZT-háttér 2. – Fesztiválok innen-onnan 2012. június 14., 12:00

FESZTáv-nézőpont 3.: Csumi néni, Leonárdó és az Uranman 2012. június 16., 07:07

POSZT-háttér 3.: Félrenevelést nevelve – Konferencia a FESZTávon 2012. június 16., 13:00

POSZT-háttér 4.: Válogatós 2012. június 16., 15:00

Itt vannak a POSZT-győztesek: Bányavirág, Szentivánéji, Kováts Adél, Kuna Károly 2012. június 16., 20:00

POSZT-blog, 10. nap: Sátorbontás 2012. június 17., 10:30

POSZT-háttér 5.: Mi is ez a fesztivál? 2012. június 17., 14:00

0 hozzászólás