Petri György versei egyszerre beszélnek a piszkos, füstös kocsmavilág sötét zugairól, illetve a szépről, a magasztosról – a kurváról és a nőről. Az Aradi Kamaraszínház előadását elsősorban ez érdekelte Petriből, de mintha nem bíztak volna ehhez eléggé a versekben.
(tovább)Nők – a szerelem, mint páros magány élhető és berendezhető állapotának kíméletlen, szerelmes kellékei, a férfiélet másodpilótái a repülésben, és a körülírt zuhanásban egyaránt. Élve vagy halva. Mindig együtt, mégis mindig egyedül.
(tovább)
