Twitter Facebook
Tusványos

Kreditpontot adna a színházlátogatásért a Magyar Teátrumi Társaság


2011. július 21., 15:00

A színházi sátorral hiánypótló kezdeményezést valósít meg a Magyar Teátrumi Társaság a tusnádfürdői táborok több, mint két évtizedes történetében – mondta Németh Zsolt külügyminisztériumi államtitkár a Tusványos22 nyári egyetemen, ahol első alkalommal színesíti a kulturális kínálatot színházi program.

Szerda délután teltházas előadást adott Besenczi Árpád, aki Petőfi: A helység kalapácsa című művét mutatta be. A nyári tábor rövidnadrágos közéleti hagyományaihoz kapcsolódva a sátor a kulturális programok mellett különböző témakörökben beszélgetéseknek adott helyet. A színház témakörhöz kapcsolódott a Színház és oktatás című beszélgetés, amelyen Fekete Péter (a Magyar Teátrum főszerkesztője, a Békés Megyei Jókai Színház és a Színitanház igazgatója, a Vidéki Színházigazgatók egyesületének elnöke, a sátor programjának egyik fő szervezője, az esemény moderátora) vezetésével Seregi Zoltán a Jókai Színház rendezője, a Színitanház vezetője, Ferencz Attila, a kézdivásárhelyi Városi Szinház gazdasági igazgatója és Besenczi Árpád, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója cseréltek véleményt arról, hogy a színház az oktatás különböző szintjein miként tud – sátor mottójához kapcsolódva − „kapaszkodó” lenni a diákok és egyetemi hallgatók számára.

Rendkívül szegényesek a felsőoktatásban részt vevő hallgatók színházi ismeretei, a színházművészet befogadására csak egy szűk elit egyetemista csoport nyitott. Azonnal tenni kell valamit ez ügyben, főként a pedagógusképzés területén – mondta Fekete Péter, majd hozzátette: kreditpontot kell kapniuk a főiskolásoknak, egyetemistáknak színházlátogatásért, akár annak árán, hogy egy-egy elemző esszét is kelljen írni a látott darabból. Az eredetileg Vidnyánszky Attilától, a Magyar Teátrumi Társaság elnökétől származó ötletet valamennyien támogatandónak ítélték meg, a minisztériummal tárgyalásokat kezdeményez ez ügyben a társaság. Besenczi szerint ez a lehetőség az élet során a színház pótolhatatlanságát segítene felismerni.

A hátrányos helyzetben lévő általános iskolás gyerekek nem kerülhetnek diszkriminált helyzetbe. Az alsó tagozat elvégzése alatt legalább egy alkalommal, kötelező jelleggel meg kell látogatniuk egy színházi előadást – szólt a javaslat. Ennek forrásairól jelentős vita folyt, de a céllal minden fél egyetértett. A témáról további tárgyalások várhatóak.

Images_8375
A Magyar Teátrum hármas gömbsátra

A Magyar Teátrumi Társaság sátrában mutatták be a Transylvanian Monitor kisebbségjogi figyelő gyűjteményes kiadását is. Az Antal János szerkesztette kötetet Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára mutatta be, az eseményt Nemes Csaba lelkész, Tőkés László Európa parlamenti alelnök irodájának vezetője moderálta. Az angol nyelvű kiadvány jó kapaszkodó, útmutató a nyugat európai országokban az erdélyi magyar helyzet aktuális kérdéseinek tisztázására – mondta Német Zsolt külügyminisztériumi parlamenti államtitkár, aki a kötet bemutatója után hangot adott örömének, hogy a színházi sátorral hiánypótló kezdeményezést valósít meg a Magyar Teátrumi Társaság a tusnádfürdői táborok több, mint két évtizedes történetében. Egyébként bírálat is érte a kötetet, miszerint egy erős, összefoglaló, bevezető jobban segítené a kiadvány értését. Antal János külügyi előadó-tanácsos, Tőkés László EP irodájának munkatársa, a könyve szerkesztője erre ígéretet tett.

Egyébként Tusnádfürdőn az este hirtelen vihar kerekedett, ami kidöntött egy fát az üdülőtelepen, megrongált két gépkocsit, és az egyik előadósátrat is elsodorta – jelentette a nemzeti hírügynökség. Egy nagyfeszültségű vezeték tüzet okozott. A Magyar Teátrum Színházi sátra azonban állta sarat, képletesen és valóságosan is. „A meghirdetett programok félbeszakadtak, de több tucat sátravesztett fiatal a színházi sátorban talált éjjeli menedéket és egy korty szív- és lélekmelengető pálinkát. Ők már színházbarátok lesznek egy életre. A vihar és a jól megépített sátor szimbolikusan és valóságosan is bizonyította: a színház erős vár, lehet benne kapaszkodni, lehet belé menekülni külső vagy belső problémáinkat orvosolandó!” – írja sajtóközleményében Fekete Péter.


Images_8376

7ÓRA7-KOMMENTÁR. Közhelyszámba megy, hogy ami kötelező, azt az ember sokkal kevésbé szívesen csinálja, mintha maga választaná. De attól, hogy valami közhely, az azt is jelenti, hogy van igazságtartalma. Éppen ezért katasztrofális ötlet, hogy a színházak kreditpontért „megvásárolják” a főiskolás-egyetemista nézőket, akik majd esetleg „esszét írnak a darabból”. Egyrészt a színházban soha nem darabot, hanem előadást nézünk, másrészt: vajon ki bírálná el egy – mondjuk – erdőmérnök szakos egyetemista kényszeresszéjét, ami jó esetben egy laikus beszámoló, rossz esetben néger által bérmegírt egyendolgozat lesz. (Amúgy a pedagógusképzésben a színházolvasást és a színházpedagógiát tanítani kellene – ez például vitathatatlan.) A nézőt az előadással kell „megvásárolni” (=a színházba vonzani), nem kreditponttal, amit nem sok választ el a kuponos akcióktól. Persze igaz: hosszú évek munkája kell ahhoz, hogy a gyerekeket ráneveljék a színház nyelvére, ami dilettáns előadásokkal és ad hoc ötletekkel nem fog menni. A színházpedagógia külön szakma, amit nem lehet helyettesíteni azzal, hogy ajándékteljesítményt hazudunk a reménybeli nézőnek (a színháznak pedig látogatószámot).
Ez az ötlet úgy rossz, ahogy van – csak valaki nézze végig a diákok szemszögéből (akiknek persze megéri, hogy egy kreditpontot „potyára” megkapjanak), és a cél szempontjából. Gondoljuk meg: egy egyetemistát rákényszerítünk arra, hogy megnézzen évente – mondjuk – két olyan előadást, amit nem szeretne és mondjuk nem tetszik, amit lát. Vajon milyen „hasznos” színházlátogató válik belőle hosszútávon? A többség a színháznak még a környékét is el fogja kerülni, egyszerűen azért, mert nem maga választott, hanem kényszerből cselekedett. A színházba nem lehet beterelni a fiatalokat, nagyon komoly szakmai (színházpedagógiai) koncepcióval fel lehet és kell ismertetni velük, hogy nekik jó, ha odamennek. Ha pedig esetleg mégsem jó – akkor nem biztos, hogy a gyerekekben van a hiba…

Címkék

0 hozzászólás