Tulajdonképpen érdekes lehet, hogy az est főszereplője, Fábián Gábor vajon Bodó Viktor rendezővé, Patrick Bateman fikciós tömeggyilkossá vagy Jack Bauer tévé-akcióhőssé van-e maszkírozva a Kockavető című előadásban, de valójában mindegy, lehet bármelyikük, ez az előadás nem a miértekről szól. Sokkal inkább érzésekről, amelyek időről időre megkörnyékeznek bennünket: az unalomba, közhelyességbe, színtelenségbe fulladásról, a sekélyes, felszínes gyávaságról, a felettes én protokollerőltető keretszemélyiségének elnyomó hatalmáról. Főhősünk úgy érzi, még diliházba kerülése előtt megtalálta a megoldást a lelkében feltornyosult problémáira: a ráció helyett a véletlenre bízza sorsának alakulását, a kiegyensúlyozott személyiség megalkotásának jegyében.
