Twitter Facebook
Nézőpont (Georg Büchner: Woyzeck - Soltis Lajos Színház) megosztása Facebookon Nézőpont (Georg Büchner: Woyzeck - Soltis Lajos Színház) megosztása Twitteren
Nézőpont

Georg Büchner: Woyzeck (Soltis Lajos Színház)


7óra78 pont
Közösség8.00 pont

Vörös és fekete

Bármennyit szidjuk a bűnügyi tudósítások elburjánzását a bulvársajtóban, híradókban, az azért tény, hogy e műfajnak néhány irodalmi remekművet is köszönhetünk. Ahogy például Füst Milán Boldogtalanokja, Büchner Woyzeckje is egy-egy megtörtént bűnesetből indult el a színpad felé. Ott – az író visszaemlékezése szerint – a Két leány, egy legény című újsághír adta az apropót. A Woyzecknek ahhoz az olvasatához, amit a celldömölki Soltis Lajos Színház mutatott be, az Egy leány, két legény című jelenthetett volna kiindulópontot.

Ez persze csak játék, mert lehet, hogy az irodalomtörténet feljegyezte, pontosan honnan jutott Büchner tudomására Woyzeck korabeli, tragikus végű története, nem ez a fontos. Hanem, hogy Nagy Péter István rendezői olvasatában ez a történet elsősorban és meghatározóan az ösztönöknek, szenvedélyeknek, szexusnak való kiszolgáltatottság, az érzelmi függés drámája. És ezért legalább annyira Marie tragédiája, amennyire Woyzecké. Bár folyamatosan jelen van a Woyzeck interpretációk másik fő súlypontja, a külső hatalomnak, a pénzt, kenyeret, munkát adónak, vagy a hatóságnak való kisemberi kiszolgáltatottság, mégis, a magánéleti dráma a meghatározó.

Images_25909
Fotó: Benkő Sándor
Woyzeck

Durván ácsolt, többszintes, többszörösen tagolt térbe helyezték a történetet, amelyben baloldalon Marie lakik, a másik oldal pedig az intim, magánéleti téren kívül eső külvilágnak van fenntartva. Jelentéses az egyes szintek használata, a fel- és leereszkedések koreográfiája, ahogy a sok ferde felület, a rajtuk való, nem kényelmes, egyensúlyozást igénylő fekvés-ülés is. De olyan direkt utalásokat is használnak, mint az egymást keresztező, hosszú, több jelenetben és többféleképpen használt láncok, vagy a vörös szín ismételt megjelenése ruhákon, ablakba kiterített gyolcson, a bölcsőnek használt teknő alján.

Meghatározó eleme az előadásnak a mozgás, a fizikalitás. (Koreográfus: Benkő Ágnes) Mindjárt a nyitójelenet a katonákkal: a függést, fegyelmet, az igazodás kényszerét leképező menetelés. De remek és kifejező sűrítés, ahogy Marie és Woyzeck szeretkezése átfordul a szülési jelenetbe.

Images_25910
Fotó: Benkő Sándor
Woyzeck
A jelzett rendezői koncepciónak megfelelően itt Marie éppen annyira áldozata a saját lényének, szerelmet, szenvedélyt hajszoló biológiájának, mint amennyire a megcsalt, elárult Woyzeck – ahogy a bűnügyi tudósítások fogalmaznak – „szerelemféltésből” elkövetett bosszújának. Pilnay Sára nem egy számító, Woyzecket kihasználó és megalázó Marie-t játszik, hanem egy érzékeny, egyszerre sebződő és sebeket osztó nőt, aki nem tud kibújni a bőréből, és mint a vasreszelék a mágneshez, úgy tapad az újabb szerelemhez.

Bruckner Roland Woyzeckje legalább annyira épül aszketikus alkatából, nagyon kifejező, de mértéket tartó mimikájából, körbe-körbe futásaiból, mint a szavakból. Ha csak egy elemet kellene kiemelni az alakításából: űzött-zavart tekintetére biztosan emlékezni fogunk.

Ami kettejükön kívül esik, itt az sem teljesen gonosz vagy elvetemült. A Woyzecket zöldborsón tartó Doktort alakító Benkő Ágnes a tudományos elvakultság ironikus-groteszk képét adja, Szalai Szabolcs Kapitánya sem embertelen, sőt, néha már-már joviális feljebbvaló. A társadalom adott rendjébe illeszkednek, karakterük eljátssza az ott neki jutó szerepet. Piller Ádám Andres szerepében egy öntelt, csábító kiskakas a maga szemétdombján, aki, amellett, hogy veszélyes ellenséggé is tud válni egy Woyzeckkel közös jelenetben, máskor a karakter nevetséges oldalát is megmutatja.

Az előadás jól gazdálkodik az olyan, már-már hatásvadász elemekkel is, mint a vörös ruhás, hosszú, vörös hajú Marie esztétikusan elhelyezett holtteste a keresztláncokon, mögötte a fiatalok orgiába forduló éjszakai kirándulásával. Úgy lesz látványos, hogy nem billen el sem a giccs, sem az öncélú hatásvadászat felé, megtartja az egyensúlyt vörös és fekete között. Ahogy az egész előadás is.

(15. Kaleidoszkóp Nemzetközi VersFesztivál, Sopron, 2014. november 12.)

Turbuly Lilla

2014. november 14., 07:07

0 hozzászólás