Ma már nincsenek frissen megjelenő igazi mesék a tévében, könyvben is ritkán – ez nem közhely, nem frázis, vagy a múlt dicsőítése, ez tény. Sokszor mondják a nagyszülők, hogy „Bezzeg a mi időnkben…!”, ezt most felejtsük el, nem így van; de az igaz, hogy a mai gyerekeknek szóló sztorik nem a klasszikus jó-rossz, szép-csúnya, esetleg gazdag-szegény, és igazságos-igazságtalan motívumokra épülnek, hanem minél nagyobb látványra és akcióra. Nem demagóg monológra készülök, és nem is arra, hogy szapuljam az akciórajzfilmeket, bizonyos tekintetben nagyon is hasznosak, csak ezekben a magyar népmesékben, a Grimm-mesékben, Andersen vagy Benedek Elek történeteiben van valami, ami igenis fontos a gyerek számára. És mivel ez egyre kevésbé – és ha igen, akkor sem olyan intenzíven – van meg az audiovizuális tartalomszolgáltató médiában, érdemes színházba menni a csemetével, és érdemes A boldog herceget választani.
(tovább)
