Twitter Facebook
Fesztivál - Hungarian Showcase

Katolikusok és protestánsok – Beszélgetés a kortárs magyar kultúráról


2013. március 10., 15:00

Images_18011
Hungarian Showcase 2013
A Hungarian Showcase utolsó napján, március 9-én megtartott beszélgetés célja az volt, hogy valamiféle összképet nyújtson a vendégeknek a mai magyar kulturális életről. Ennek megfelelően a színházat képviselő Alföldi Róbert mellett az amerikanisztikát tanító író, irodalomtörténész Bán Zsófia és a magát elsősorban tanárnak tekintő nyelvész, műfordító, költő Nádasdy Ádám voltak Csáki Judit kritikus beszélgetőpartnerei.

Amiben egyetértettek, az az volt, hogy megosztott társadalomban élünk, valahogy úgy – próbálta ezt plasztikussá tenni Nádasdy Ádám – mint a reformáció-ellenreformáció korszakában a katolikusok és a protestánsok. Így aztán a kultúrát sem saját értékén kezeljük, mindent a kultúrharc határoz meg, a minőség másodlagos kérdés – tette hozzá Alföldi Róbert. Mindezt a Magyar Művészeti Akadémia elnöke hivatalos állásponttá is tette akkor, amikor azt mondta, hogy a minőségnél fontosabb lehet, ha egy mű a nemzet szempontjából fontos. A jobboldalon ugyanis bizonyos műveket szakrális jelentőséggel ruháznak fel, és nem tolerálják, ha azt egy alkotó kortárs szövegként újraértelmezi, mint tette ezt például Alföldi a részéről nagyon izgalmasnak tartott Bánk bánnal. Amiben nem értettek egyet Nádasdy Ádámmal, az az volt, hogy szükség van-e a Nádasdy által „középutasnak” nevezett kulturális termékekre, amelyeken a nagyközönség számára is érthető és értékes műveket érti. Példaként hozott fel egy vidéki A vihar előadást (minden bizonnyal a Bagó Bertalan által rendezett kecskeméti előadásra gondolt), amelyet álláspontja szerint a közönség nem nagyon tudott követni, annyira kiforgatták eredeti önmagából. Alföldi Róbert viszont amellett érvelt, hogy bízni kell a néző „biológiai nyitottságában”, abban, hogy zsigerileg érzi, mi igaz és mi hiteles, még akkor is, ha azt nem minden mozzanatában tudja követni. Szerinte a minőség a legfontosabb, mert csak az tudja működtetni a kultúrát. Most az a baj, hogy hatalmi pozícióból döntik el, kinek van igaza. Ha valaki gondolkodik, azt állításnak veszik, ennek alapján a gondolkodót besorolják valahová, és ezzel sérül az emberi és a művészi szabadság. Ráadásul mindkét oldal beleszorul abba a zsákutcába, hogy így működjön. Bán Zsófia ehhez azt tette hozzá, hogy a mindennapi élet egyszerű és természetes dolgai, amikről egy normálisan működő társadalomban a legtöbb szó kellene, hogy essen, háttérbe szorulnak, és már meglepődik az ember, ha a villamoson nem politikáról van szó, hanem például arról, hogy milyen virágokat ültessünk az erkélyre. Baj az is, hogy a magyar társadalomból hiányzik az önirónia.

Images_18012

A külföldi vendégek által feltett kérdésekből viszont az is kiderült, nekik mi volt érdekes vagy furcsa az elmúlt egy hétben. Volt, aki arra kérdezett rá, mennyire reprezentálja a magyar társadalmat a meztelenség, a szex és az erőszak, ami több előadásban megjelent. Mint kiderült, legjobban a Mundruczó Kornél rendezte Szégyen osztotta meg a vendégeket. Volt, aki kiment az előadásról, volt, aki – férfi létére – nőgyűlölőnek nevezte, volt, aki azt tartotta problematikusnak, ahogy az előadás a feketéket ábrázolja, és volt, aki a művészi felelősségvállalást állította szembe a művészi önkifejezés szabadságával az előadás kapcsán. Egy svéd vendég nem csak azt vetette fel, hogy egy megerőszakolást egy rendezőnő így sosem állítana színpadra, de azt is megkérdezte, hogy mit tesznek nálunk azért, hogy több legyen a színésznő és a rendezőnő, mert szemmel láthatóan kisebbségben vannak a színpadon. Itt belefutottunk egy kisebb gender vitába – és nem csak azért, mert ott ült közöttünk a terület egyik hazai szakértője, Bán Zsófia, hanem mert nyilvánvaló volt, hogy a kisebbségek védelmét a felszólalók országaiban jóval komolyabban veszik, mint nálunk, ezért a jelenlévő vendégek igen érzékenyek ezekre a kérdésekre. Adaléknak ehhez Alföldi Róbert elmesélte, hogy a romagyilkosságok kapcsán a Nemzeti Színház drámapályázatot hirdetett, ami gyakorlatilag kudarccal végződött, mert a mindössze 43 pályázatból egyetlen egy sem mert igazán közel menni a témához.

A kérdések, hozzászólások sorát az időhiány vágta el. Utolsóként azonban szót kért még Yun-Cheol Kim, az IATC-AICT (Színikritikusok Nemzetközi Egyesülete) elnöke. Elmondta, hogy igen fontosnak tartja azt, hogy az itt látott előadások reagálnak a társadalmi problémákra. Azt viszont, hogy a kormánypolitika fenyegeti a független színházak létét, egészségtelen folyamatnak látja. A független színházak a magyar kultúra büszkeségei, amelyek öregbítik a magyar színjátszás nemzetközi hírnevét, akkor is, ha kritikusak a jelenlegi kormánnyal szemben. Ezért hangsúlyozni kívánta, hogy a maga részéről felkarolja és támogatja a magyar független színházak ügyét.

Aztán mindenki elindult a még hátralévő két előadásra, a délutáni Angyalok Amerikábanra és az esti Szóról szóra című verbatim darabra, hogy lásson még két előadást a kisebbségek és a színház témakörben.

(Hungarian Showcase 2013 – Kortárs magyar színház és kultúra – beszélgetés, 2013. március 9.)

Turbuly Lilla

A Hungarian Showcase-ről korábban:

>>> A Magyar Teátrumi Társaság nyilatkozata a Hungarian Showcase 2013-ról
>>> We cry a lot – Külföldi színházi szakemberek a Nemzeti Színházban
>>> Yun-Cheol Kim: a magyar színház jelen idejű
>>> Hungarian Showcase – magyar színházi szemle külföldieknek
>>> Függetlenek a 3 B jegyében

Címkék

0 hozzászólás