Sokszor mondják, hogy a Játék a kastélyban magáról a színházról szól. Hogy ezt Marton László is így gondolja, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az előadás elején a szinte teljesen csupasz színpadtér látható, elöl minden bútor, meg a csillárok, ez utóbbiak aztán eltűnnek, hogy ne a szép ablakra, a míves berendezésre kelljen figyelnünk – hanem csak a darabra, a játékra, a színészekre. Van is mire figyelni: Molnár Ferenc művéről a Vígszínház bebizonyítja, hogy az élő, szép, kedves, szórakoztató, szellemes, és egyáltalán nem avítt, sőt.
A világsikert kiérdemelt darab páratlanul szellemes színpadi játék, elegáns komédia. Pazar mulatság, melyben szétválaszthatatlanul összegabalyodik valóság és látszat, igazság és hazugság, élet és színház.
