Twitter Facebook

UtcaSzak – Színház a családban, színház a végeken


2015. február 1., 14:00

Az egyik évben még egy hagyományos, színházi előadás rendezőjeként beszélgettem vele, néhány év múlva már egy interaktív börtönelőadás alkotójaként találkoztam Simon Balázzsal. Az UtcaSzak egyik alapítója osztja meg velünk gondolatait színházról, szabadságról, közösségről és a társulat eddigi éveiről. A közölt szemelvények egy nagyobb ívű dolgozat részei.

A családi színház

A színházhoz valahogy mégis mindenki ért. Valahogy, valahol minden ember számára ismerős – érthető az egész. A gyermekkori beleélős játékok, a felnőtt szerepjátékok és valóságmanipulációk mindenki számára közvetlen tapasztalatokkal szolgálnak a szakmánkról. A színház az a tantárgy, melyben az emberi működést tanítani lehet. A színészet mechanizmusai hasonlatosak önmagunk működéséhez. Amikor a színház célja – például a színházi nevelési tevékenység közben – a személyes vagy csoportos fejlesztés, részletkérdés, hogy a színpadi folyamatok nem a való élet folyamatai. A próba eredménye a bővülő viselkedési repertoár és egymás folyamatainak kölcsönös megértése.

Images_26939
UtcaSzak - Lipka Péter, Simon Balázs, Simó Krisztián

Otthon, egymás között, mindenki bátran megpróbálkozik a játékkal. Minden családtag potenciálisan képes élő színpadi jelenlétre. A család alapvető érdeke, hogy senki se sérüljön fölöslegesen, hogy mind a legjobb képességeink birtokában dolgozzunk. Ezen a ponton nincsenek pusztán szakmai kérdések.

Egy optimális célok szerint szervezett közösségben való részvétel vágya hajtott bennünket az UtcaSzak megalapításakor, ahol a résztvevők szabadon, alanyi felelősséggel tudnak dolgozni, ellene tudnak tenni a színházi formákkal kapcsolatos funkcionális hiányérzeteiknek, és enyhíteni képesek a mélyülő társadalmi megosztottság és értékválság láttán érzett állampolgári tehetetlenségüket.

A lélek laboratóriuma

Mára mind a három vágy teljesült – tagságunk szabad közösség – magas hatásfokkal dolgozunk egy általunk kiművelt színházi határterületen – a társadalmi csoportoknak szükségletükké vált az életminőség, amelyből a velünk való foglalatosság közben részesülnek.

Forradalma van ma mindazoknak és mindannak, akik az élő művészeteket táplálják és megosztják a társadalom közösségeiben. „A bolygónak nincs szüksége több sikeres emberre. A bolygónak megveszekedett nagy szüksége van több békekövetre, gyógyítóra, helyreállítóra, történetmondóra és minden más szeretetteli emberre – arra van szüksége, hogy az emberek békében éljenek a saját helyükön. Több, a küzdelemhez bátor erkölcsiséggel csatlakozni vágyó emberre van szükség, hogy lakhatóvá s emberivé tegyék ezt a földet – és a sikerhez ezeknek a minőségeknek sok közük nincs” – írta a Dalai Láma.

Images_26937

Az UtcaSzak munkája önismeretről és önfejlesztésről legalább annyira szólt és szól, mint a professzionális végtermékről. Jómagam például hiába dolgoztam tizenöt évet mint hivatásos rendező, ettől még mint színész amatőr voltam.

Az UtcaSzak történetében nem látom a sikert. Számtalan ellentétes körülmény munkájának eredményét látom.

Hét év története

2005-ben a fővárosi gettó mértani középpontjaként ismert Kálvária téren található Városi Színház művészeti vezetését Halász Péter átadta Szalay Szabó Istvánnak. Szalay művészeti programjában a kerület roma származású lakosságának megszólítását is tervezte. Ehhez felkért engem is társnak, aki a Városi Színházban – Halásszal való korábbi munkámnak köszönhetően – helyismerettel bírtam. Egy közösségi témákra épülő népszínház tervét ajánlottam neki. Az épület állapota, a rendszeres betörések, és az anyagiak hiánya által nehezített próbaidőszak eredményeként egy 2006 tavaszán létrejövő előadás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – a gettó közönségét nem sikerült bevonzani a színház falai közé.

Images_26924
Johnny utolsó megbízatása

Újabb tervként a színház előtti teret jelöltük ki, mint a többségében roma közönség és a színház találkozásának helyszínét. A tíz egymást követő alkalommal a térre kivonuló maszkos színházi trupp kortárs bűnesetekből merítő improvizációival több száz fős, állandó közönséget szervezett. A nagy revelációval létrejött Utcaszínházi Alkotóközösség még 2007 őszén tucatnyi előadást tartott a lakótelepeken és börtönökben. A Budapest Fringen bemutatásra kerülő produkció, a Matt, az adható legfajsúlyosabb szakmai díjban részesült. Második közösségi alkotásunk, a Musztafa gyere haza, Zsámbékon jött létre, és öt előadás erejéig eljutott már a Cserehátra is. Azonban a „valósággal való találkozás fájdalmai” szétvetették az első társulatot. 2009 tavaszán egy új társulat szervezésébe fogtunk.

Lipka Péterrel közösen nyitott, hosszú távú, maszkos tréning-laboratóriumot szerveztünk: kerestük a maszkos munka saját adaptációjának lehetőségét és a közösségi színházi alkotás kereteit. Az öt hónapos felkészülési tréning eredményeképpen megszülető két előadás a Sehonnai Király és a Johnny utolsó megbízatása közösségi eszközökkel készült improvizatív alkotások, nagyban építenek a közönséggel teremhető közvetlen kapcsolatra. A Sehonnai Király 2010-ben elnyerte az év utcaszínházi előadásának járó Pierot-díjat a Vidor Fesztiválon.

Images_26929
Sehonnai Király

2011 tavaszán megtaláltuk a fórum színház és a maszkos improvizáció erényeit egyesítő esemény-szerkezetet: a Folytassátok, a Sehonnai király mellett a legtöbbet játszott előadásunk lett.

2011 őszén a Tököli Börtönprogram szemléletformálónak bizonyult a társulat tagjai számára. Megszűnt a kettős identitás – felhagytunk azzal az illúzióval, hogy utcaszínházként, fesztiválról fesztiválra járva megkereshetjük a szociális kihívások gázsiját – a két kihívás más-más felkészítést kíván – tudatosan eltávolodtunk tehát a mutatványos világtól, és kizárólag a színházi munka társadalmi alkalmazására fókuszáltunk. Munkánk egyre inkább az előadásokat követően kialakuló személyes és csoport kapcsolatok irányába mozdult – egyre inkább apropó lett a színházi előadás. Ez a szemléletváltás ismét megszűrte a társulatot: a tagok fele hagyományosabb színházi/cirkuszi feladatokban látta önmagát, és felbukkantak mások, akiket a szociálisan érzékeny program vonzott.

2012-ben a Roma Filmakadémiával szakmai partnerségben megvalósított Színházat Mindenkinek Tábor és annak a Sziget Fesztiválon történt bemutatkozása felkeltette az Egyesült Államok nagykövetének érdeklődését – aki néhány hónappal később a mai magyar civil szférában akkor kapható egyik legrangosabb elismerést, a Civil Citizenship Awardot adományozta az UtcaSzaknak.

Images_26931
Folytassátok!

Az UtcaSzak társulata ma inkább elkötelezett művész-pedagógusok csoportja, talán nem is illik rá a hagyományos társulat elnevezés. Pedig közösségként, hétköznapjainkban éljük a színházat: tréningezünk, gyerekcsoportjainkkal dolgozunk, pszichodráma csoportokkal védekezünk az elkerülhetetlen kiégés ellen.

A nyolcadik év

Járatlan utunkon a közönség szükségletei vezettek bennünket újabb és újabb esemény formulákhoz, az egyre speciálisabb pedagógiai munkához és végül a közösségfejlesztéshez. Mindenre rá kellett jönni, még arra is, amit a nagyvilágban mások máshol már feltaláltak.

Populáris formákat kerestünk – maszkot, bábjátékot, fizikai színházat, bohóctechnikát, cirkuszt – ahhoz, hogy a Kálvária tér lakóit, a lakótelepek, kistelepülések közönségét animáljuk. Ebből nőtt ki az a speciális színházpedagógiai mód, ahogyan a közösségekkel dolgozunk. A művészetektől elzárt vagy elzárkózó társadalmi csoportokkal köthető kapcsolat minden erre motivált alkotó számára adott. A tudás, amely a színpadi alkotás velejárója, általános emberi szaktudás: csoportdinamika, vezetői készségek és képességek, figyelmi kapacitás, együttműködési készségek, kreativitás-management; ezeket táncban, zenében, színházban minden alkotó eleve sokkal magasabb szinten ismeri és gyakorolja, mint az a társadalom egészében elterjedt. Sok-sok önálló csoportra van szükség, akik saját műfajukkal szólítják meg a kiszemelt közösségeket – sokféle szakértelemmel, anyanyelvi módon.

Images_26935
Az UtcaSzak Pinokkiója a Hunyadi téren

Aki az alkalmazott művész munkájára vállalkozik, annak gyakorló-alkotónak kell lennie. Egy valamit nem árt azonban, ha előbb-utóbb beszerez: a pszichológiai, pedagógiai vértezettséget, ez az a búvárruha, ami nélkül rizikós a merülés.

A művész-pedagógiai eredményeinknek legfontosabb hatóanyaga a szabadsága. Mi nem az állam felelősségvállalását képviseljük, hanem saját magunkét – meggyőződésünket, hogy amit adunk, az a sérült, sok haraggal élő, szegény emberek számára fontos táplálék. Mi nem KLIKK vagy a családvédelem emberei vagyunk– tőlünk nem kell félni, a mi dolgunk nem a gyerekek szociális állapotának a bírálata. A velünk való munka egy lehetőség, nem közvetlen anyagi érdeke a nyomorban élő családoknak, mint az iskoláztatás. Ha valakinek van kedve, jön velünk játszani, ha nincs, akkor az ajánlatunkra egy hiánytalan mondat az, hogy nem. Az általunk kialakított “célcsoport megközelítési” attitűd egyéni. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne tudnánk együtt dolgozni intézményekkel – de nem is kell azonosulnunk a törvénnyel, ha az buta vagy merev.

A színház még a legkezdetlegesebb formájában is megnyugtat és kinyit, egy olyan befogadói állapotot tud létrehozni, ami az előadást követően, hosszabban is megmarad. A színház a lelki egészség közösségi fenntartásának leghatékonyabb eszköze.

Jelen

Az elmúlt fél évben a prostitúcióval kapcsolatos kutatások alapján hoztuk létre a Azt éneklik, hogy te vagy a király című előadásunkat, amelynek elsődleges célja az potenciális vagy valóságos áldozatok belső és külső megerősítése, bűnelkövetői státuszának áldozati státusszá való átértékelése a társadalmi közértékelés lehetséges legszélesebb tartományában.

Images_26962
Azt éneklik, hogy te vagy a király - Simon Balázs

Arra a kérdésre keressük a választ, hogyan lehet előadóművészeti eszközökkel elősegíteni érzékeny, tabu jellegű vagy veszélyes társadalmi problémák közösségi szinten történő feltárását, és ezt az érintett csoportok aktív bevonásával megérteni és átbeszélni.

Kapcsolódó

Azt éneklik, hogy te vagy a király – fórumszínház és expo

Kalapos fesztivál, avagy a Sárkány vége és eleje

Commedia, workshop és improvizáció – Színház a Félszigeten

Címkék

Lipka Péter Simon Balázs Folytassátok! Johnny utolsó megbízatása Sehonnai Király

Korábbi hírek e témában

Rév Színházi és Nevelési Társulat – Három kívánság 2015. január 26., 11:30

Trafó - A kortárs művészetektől a gondolatokat generálásáig 2015. január 26., 20:00

„Nem akarunk okosabbak lenni egy kamasznál” 2015. január 27., 11:30

Színházi nevelési program indul a Radnóti Színházban 2015. január 27., 17:00

Káva - Hordák és közösségek 2015. január 28., 11:30

Szputnyik - Mi minden fér egy mentőcsónakba? 2015. január 28., 17:00

Kerekasztal - A kicsik lehetősége a nagyok világában 2015. január 29., 11:30

„Olyan problémát tenni az orra elé, ami mellett nem tud elmenni” 2015. január 29., 18:00

Kerekasztal - Nyalóka helyett színház mint cselekvés 2015. január 30., 11:00

Fórum és közösség – Színházpedagógia a Katonában 2015. január 30., 16:30

Nyitott Kör – Játék. Színház. Nevelés. 2015. január 31., 11:00

Magyar Színház – Kimozdítani a komfortzónából 2015. január 31., 18:30

0 hozzászólás