Twitter Facebook

Heinrich von Kleist

Az eltört korsó komédia

Miskolci Nemzeti Színház


Közösség7.50 pont

Tartalom

A hatalomról és az azzal való visszaélésről szóló mulatságos őskrimiben szerencsére hamar kiderül, hogy ki a bűnös – a kérdés csak az, hogy megússza-e a büntetést vagy sem.

(tovább)

Szereplők

Simon Zoltán Walter, törvényszéki tanácsos
Gáspár Tibor Ádám, falusi bíró
Kokics Péter Sugár írnok
Györgyi Anna Márta asszony
Czakó Julianna Éva a leánya
Szegedi Dezső Tuskó Vitus
Rusznák András Rupi, a fia

Stáb

DíszlettervezőBoros Lőrinc
JelmeztervezőKovács Andrea
DramaturgAri-Nagy Barbara
RendezőasszisztensKriston Szabolcs
RendezőSzőcs Artur
Bemutató időpontja2014. június 6., 19:00

Előadások

Random vélemény

FeHér ElepHánt 23 napja

AZ ELTÖRT KORSÓ—-Szőcs Artur—-Miskoci Nemzeti Színház—-Thália

Klasszikus vígjáték, ifjú rendezők próbaköve. Szőcs Artur nem ötletel, nem aktualizál, az autentikus írói elképzelés tempójában akkurátusan bontja ki a cselekményt. Boros Lőrinc színpadképének hátfalán fekete rajztáblafelületek csábítanak: többen is krétával a kézben mókásan illusztrálják a történéseket. Fogy a kolbász, telik a pohár, még a patás ördög lábanyoma is látható. A falusi bíró nyoszolyája könnyen alakul a vádlottak korlátos ketrecévé,
oldalvást szemlélődő polgárok, majd parókás jogi megfigyelők ülnek.
A címadó korsó ügyében a hihetetlen lendületű Nádasy Erika tesz panaszt, az ellenoldalon Tuskó Vitus, Szegedi Dezső csak fiacskája pofozásával fejezheti véleményét. Lassan kialakul a sajnálatos éjszakai események képe, a gondos expozíció lasssúdad csermelyébe vészjóslóan csobban a revizorként talpig vörösben érkező Walter tanácsos, Simon Zoltán piros cipellője.
A tárgyalást aztán a komikum fergeteges bombái izzítják fel, a csetlő-botló szereplők mellett Kokics Péter rajzban, gesztusban, figurában bravúros Sugár írnoka viszi a prímet. Ül a baloldali lépcsőn, surrog a krétája, de eleven figyelmével feszített erővonalakat is rajzol a térbe. A hatalom bíbor reprezentánsa célratörő kérdésekkel ostromolja a bíró hazugságvárát, fokról-fokra keríti be gáláns gyanakvásával.
Gáspár Tibor-t leteríti nagyívű szerepe, túl szimpatikus, túl jó ember a fondorlelkű atyafihoz képest. Nem lóg ki eléggé a sátáni lóláb, inkább sajnáljuk felsülésében, ez kissé enyhíti a leleplezés szégyenét. Rusznák András-ra alig lehet ráismerni a tesze-tosza alakjában, természetesen ez komótos karakterformálását dicséri. Máhr Ági szaggatott vallomásában
az érett színészi nagyság hallatlan ritmusérzékét mutatja meg, néhány szó, – kivár, hozzátesz, de nem siet, mesterien játszik velünk, nekünk, végsőkig korbácsolva kíváncsiságunkat.
Czakó Julianna halványkéken hallgat Nádasy Erika viharzó energiájú Márta asszonya mellett, hogy végül mindent eldöntő, káprázatos monológjával koronázza meg a lebilincselően szép előadást, az igazság hitelessége fénylik sugárzó alakításában.
Miskolc továbbra is a gyújtópontban, a társulat meredeken halad fölfelé, Szőcs Artur rendezésével hagyományos keretben, korszerű játékstílusban is bizonyította komikai erejét.