A Semmi apoteózisa - Korreferátum
Heideggertől A műalkotás eredetét szeretem a legjobban, abban legalább benne foglaltatik, hogy miként kerül a filozófia asztalára egy pár parasztcipő (by Van Gogh), ami azért nem semmi, nos tárgyunknál vagyunk, már ami a Semmit illeti, ami ezekből a büdös csukákból metafizikailag árad, fekete (esetleg Van Dyke barna) üregéből (b)odorodik, a jelenlét hiányaként konstituálódik, lévén a paraszt másutt van, páros lábbal, az elrugaszkodás lendületétől mezítláb emelkedvén ki a heideggeriánus filozofiko-líra számára idegen közegéből, nos, Heidegger attól kezdve folyton ebbe' az elhagyott parasztcipőbe' próbált járni-kelni (magyar vonatkozású összefüggés: s öt forintért kuglert venni), de ápolt weimari lábait nem tudta belelógatni Vincent vásznának kellős közepébe, ezért hagyta, hogy Platón rápróbálja az üvegcipőt, ami pont olyan, mintha nem is lenne, a manapság legdivatosabb Semmi, azóta ebben az üvegcipőben(-ből, -ről) ír, távolodó léptei zaját Debussy tengerének akkordjai nyelik el
(A korreferátum kivonata)