Démonűzés - Marietta újra itthon
Ezen a blogon gyakran, szinte rendszeresen foglalkoztam Méhes Mariettával, illetve a Trabant zenekarral, mely különös képződménye volt a magyar underground zenének, de nyugodtan mondjuk ki a kultúra napjához közelítve, hogy a magyar kultúrának is.
Ha a csapat most indulna bármelyik tehetségkutatón, garantáltan a vicces kategóriába kerülne, de hát pont ezért nem nézünk sok tehetségkutatót, helyette sok Trabantot hallgatunk.
Méhes Marietta itthon van és két koncertet adott a Balatonnal, illetve régi Trabant-tagokkal a Gödörben. Én sajnos nem voltam ott, egyrészt (munka)szervezési, másrészt egyéb okokból, melyek be is igazolódtak: mire kb. 24 órás bumlizás után hazavergődtem volna, a Youtube-on ott vannak a koncert videói, s én valóban nem testközelből akolmelegből láttam volna a bulit és senkivel nem kéne megvitatnom, hogy jaj de meghíztál/megőszültél/megkopaszodtál (ha egyáltalán találkoztam volna ismerőssel), illetve ez a Marietta 52 évesen is... hmmm.... hát igen, fura, hogy egy generáció, de legalábbis egy szubkultúra valamilyen szinten szerelmes volt belé, ha nem is a szó ma használatos testi értelmében.
Nem vagyok nagy visszatérés-, illetve nosztalgiakoncert-párti, most mégis azt mondom, ennek a tegnap esti Trabant-Balaton-Méhes Marietta-bulinak meg kellett születnie. Elsősorban azért, mert a dalok a mai napig hatnak, érvényesek, jogosak, kérdezz csak meg egy tizen-huszonévest, hogy érzi magát. Másrészt Marietta legendája feldolgozásához szükséges volt látni (akár személyesen, akár a neten) azt az 52 éves úrinőt, aki rekedten, hamisan, kottaállvánnyal, kissé idegenül mozogva a színpadon megbirkózott 22-26 évvel ezelőtti önmagával.
És igen, ahhoz is kellett, hogy egy kicsit elüldözzük saját démonainkat, legalábbis én az enyémeket. Elég nagy zenefaló vagyok, nagyon sok műfajból, azonban ha mélyen magam alá ások, mégis csak ide keveredem, az URH-Kontroll-Európa Kiadó-Bizottság-Trabant tengelyhez és persze a nagy tesókhoz (David Bowie, Nick Cave, Patti Smith stb.), ennek pontos okát nem tudom, nyilván sok minden közrejátszott, de ez határozta meg későbbi, harmincas-negyvenes éveim gondolkodásmódját, attitűdjét, miegymást.
Még csak január van, és túl vagyunk az év koncertjén. Vagy az évtizedén. Vagy...
Hosszú hétvége két lábon, két és négy keréken
Trabanttal indultam mai bringatúrámra, vagyishát bringával, de Trabant szólt (aztán Korai Öröm, Egyetleneim filmzene válogatás, Quimby Ajajaj, végül CSI soundrack).
Az úti cél Vésztő-Mágor volt, összekövetve egy családi kirándulásra, bár családom négy keréken tette meg az utat. Vésztő-Mágor egyébként nagyon kellemes hely, egyszer már voltunk ott, de akkor egy augusztus 20-ai népünnepély volt, most viszont csak néhány sonkát faló, piknikelő család (voltak, akik bográcsost főztek, de ez emelte a hely báját), ezért teljesen bensőséges volt a dolog, filléres árakkal, kedves parkolójegyes, tárlatvezető és büfés nénikkel.
A tekerés alapvetően jól esett, leszámítva a második részt, az ugyanis szinte végig szembe széllel történt, mint ahogy arról ki is ment egy kétségbeesett twit, de hát nem lehet mindig szélcsend. Mivel nincs meg a kilométerórám, újat venni pedig lusta voltam, a Google Mapsre hagyatkozhatom, ami szerint ez az út 92,3 kilométer volt, főbb állomások pedig: Murony, Békés, Tarhos, Vésztő, visszafelé pedig Doboz, Békéscsaba.
Tegnap egyébként szintén kirándultunk, akkor a Körös-Maros Nemzeti Park bemutatóházában néztünk meg egy kiállítást, egész pontosan a Predatorokat, de a kiskorút annyira nem lelkesítették a pókok, kígyók, tigrisek - valószínűleg nem volt túl jó napja, mert alapvetően lelkesedik az állatvilág nagy ragadozóiért.
Hiába, nagyon régen jött össze egy ilyen hosszú hétvége online ügyelet vagy print szerkesztés nélkül. A családnak van végre apukája.
Keresőszavak, 2009 december
Akkor egy mindig népszerű poszt: decemberben mely keresőszavakra jött a legtöbb találat a blogra? Még mindig a Trabant vezet, ami kétféleképpen is szerepel, egyrészt, mint kultikus (nekem az első) autó, másrészt a még kultikusabb magyar underground zenekar...
Gasner
Gasner Jánosra, a Sziámi, az Európa Kiadó és sok más projekt gitárosától búcsúznak szombaton az Erzsébet téri Gödörben. Gasner két hónapja, márciusban hunyt el, s hogy őszinte legyek, az én figyelmemet is elkerülte a hír.
Most azonban a Facebookon megtaláltam az emlékbuli meghívóját , s ugyanitt találtam egy YouTube emlékplaylistet (egész pontosan Twitteren hívták fel a figyelmemet), melyet Vető János Dániában élő képzőművész, ex-Trabant tag állított össze.
Go, Trabi go
Megdobbant a szívem - no nem olyan nagyon -, amikor először hallottam vagy olvastam arról, hogy nem hagyják elveszni a slampos diktatúrák legimpozánsabb szimbólumát, a Trabantot.
Én is csinálom...
Már csak kultúrtörténeti érdekessége miatt érdemes megnézni az m1-en a Csináljuk a fesztivált című műsort, még hogyha az ott elhangzó zenei anyag - diplomatikusan szólva - nem éppen a kedvencünk, mint ahogy a műsorvezetők sem túl szórakoztatóak. Viszont tükrözik az elmúlt ötven - vagy inkább 20-30 év tömegkultúrájának trendjeit. A műsor lényege, hogy három menetben először 144, majd 12 dalt juttat be a közönség a két döntőbe, végül kiválasztják az elmúlt fél évszázad legkedveltebb dalát. Eddig nem sok kedvencem tűnt fel (egy-két elfogadható igen, például Illés, Generál a mai műsorból.)
Marietta
A hegyaljás beszélgetésekre készülgetve ráakadtam Méhes Marietta New York-i cégének honlapjára (az egykori underground ikon, lásd Trabant, Eszkimó asszony fázik, Kutya éji dala) jelenleg félig-meddig kolléga, ugyanis webdizájnnal, reklámgrafikával foglalkozik. Íme egy kép a portfólióból, Anyák napja. Ha nem tévedek, a bal oldali hölgy maga Marietta, immár 48 évesen.
Szamárút
Újra igazi klaviatúra a mobiltelefon buta billentyűzete helyett.Szóval hosszú hétvége, elég nagy rákészülődéssel, végül kalandos indulással. A kaland első fejezete: az Uno elromlik, de egész súlyosan, bár az alkatrészt futár hozza, kiderül, hogy hiába multifunkcionális, ebbe az autóba nem jó. (Nem mellékes mellékszál: holnap érkezik a csere, de lehet, hogy ki akarják fizettetni még egyszer a közel harmincezer forintot, naná, hogy fogyasztóvédelmileg kiállunk majd a jogainkért, amúgy is a bögyömben van ez az autóalkatrész-lobbi.). Hosszú várakozás után isteni szikra: apósom Samarája. Volt már szocialista autóm az elmúlt két évtizedes autós pályafutásom során, két Trabant, egy Skoda, de ez a kocsi maga a kín.
Na jó, ez van, nagyon akartuk a menekülést az Alföldről, még hogyha ez a néhány nap is rövidebb, irány Nyugat, több mint tizenkét órás késéssel a tervezetthez képest. Csongrádnál egy órás útzár, OK, belefér, autópályán odaérünk a tatabányai kempingbe. Végre áttörünk a blogkádon (útépítés miatt alakult ki a káosz, nem is tudom, hogyan lehetséges ez, hogy az építők nem lettek urai a helyzetnek), irány az autópálya.
Kecskeméten defekt. Elég brutális, de pótkerék, emelő rendben, mostmár csak az ima segít, hogy nehogy valami kretén kamionos vagy román turistabusz eltiporjon a leállósávban.
Szerencsére innen a dolgok pozitív irányba fordulnak, a megígérthez képest egy órával később, este fél tizenegykor érkezünk a Nomád Kempingbe, a tulaj hölgy volt olyan kedves és megvárt bennünket, mi több, a büfé is nyitva van, pálinka, sör, zuhany - azt hiszem, ezt követően született meg az első mobilos poszt.
A
12 órás csúszás miatt a tervezetet át kellett szabni, de szinte
mindenre jutott idő, azt hiszem, a Dunakanyar, illetve
Komárom-Esztergom megye lényegét sikerült megragadni. Jártunk a
megyeszékhelyen (még egy hajléktalan, özvegy bányászfeleséggel is el
tudtam beszélgetni - lehet, hogy egy hely megismerésében az ilyen
szövegelések fontosabbak, mint a főtér megcsodálása), Komáromban,
Tatán, Esztergomban, illetve átrándultunk Visegrádra is. Kétszer
gyalogosan léptük át a határt, ebéd, és persze látnivalók bejárása
Komáromban és Párkányban, és persze volt egy nagyon laza helyi túra is:
megnéztük Tatabánya legfontosabb nevezetességét, a Turul-emlékművet is.
Készült vagy 120 fénykép, ezek persze csak a családi archívumot
gazdagítják, nem lesz belőlük galéria két okból sem: egyrészt a privát
szféra részei meg hát ki az a perverz, akit mások nyaralási képei
érdekelnének... (Azért kettőt találomra beragasztottam. Fent: blogger a
fellegvárban, kutyába kapaszkodva az égre tekint. Alul: bloggerné nemzeti révületben
tekint alá a bányászvárosra)
Több, mint retró
Mostantól Mariettával fekszek és Mariettával kelek, persze semmi ok a
félreértésre, továbbra is Erika a No1, azonban ma Dj. Lala barátom
jóvoltából végre hozzájutottam a legendás Trabant, Méhes Marietta és
zenekara egy teljes anyagához, még teljesebb összeállításhoz, mint amik
kazettán voltak meg, még néhány éve fel nem törték a kocsimat (a rohadt
barmok, mit kezdtek vajon a nyolcvanas évek undergroundjával...).Van még mellette ez-az, például Balkan Futourist, Kontroll Csoport, Orchestra Luna (Kamondy Ági), Trottel és egyebek kerültek fel a CD-re, ami ma délután a postaládában várt.
Szóval izzik a winamp én pedig meghibbantam: depresszív zene nyomja fel az adrenalinomat. Mindez persze több, mint retró: olyan zenei világ, amely nagyban meghatározta nem csak fiatal koromat, hanem hatással volt/van személyiségemre, belémépült, velem lesz bárhol legyek, bármit csináljak. Ha mégsem lesz így, mondjuk elfelejtem vagy megtagadom, akkor nagy lesz a baj: azt jelenti, megváltoztam...
