Nemcsák: át kellene már kódolni az emberek gondolkodását

2011. augusztus 20. szombat, 08:58

"Nem úgy pályáztam, hogy jobboldali széllel behajózom a baloldali kerületbe. A színházszeretet és a harmincéves szakmai múltam motivált és szánalmasnak tartom, hogy valaki csak erre a szintre tudja visszavezetni a dolgokat" - nyilatkozta a Heti Válasznak adott interjújában Nemcsák Károly, aki szerint nincs überkényszer, nem azt nézi, hogy mit szárnyaljanak túl. Lapszemle.

"Léner Péter évtizedes direktorsága után idén Méhes László, majd Koltay Gábor vette át a XIII. kerületi József Attila Színház vezetését, ám mindkettejükben megrendült a fővárosi önkormányzat bizalma. Most - bár a szakmai bizottság 5:2 arányban Horgas Péter pályázatát támogatta - Nemcsák Károly bizonyíthat. - Egy félig tréfás mondás szerint ha valaki a színészválogatottban focizik, a Fidesz-kormány alatt előbb-utóbb színigazgató lesz - ahogy Besenczi Árpád Zalaegerszegen" - vetette fel aHeti Válasz .

Nemcsák Károly: Nem azért kapnak jobboldali emberek pozíciót, hogy kifizessék őket. Ráadásul Eperjes Károly sem nyert Győrben. Az előző Fidesz-kormány alatt nem kaptam semmilyen rangot, kitüntetést, sőt a Szomszédok című tévésorozat is az idő tájt szűnt meg. De érdekes módon mindig akkor merül fel ez a kérdés, amikor jobboldali embert neveznek ki.

- Ezek szerint "a vidéki jobboldali színházigazgatók térnyerése" után ön is ebbe a vonulatba sorolja magát?

Nemcsák Károly: Utálom ezt a politikai síkra terelt megközelítést. Akkor ne is beszéljünk tovább, mert nem azt nézik, hogy az ember szakmailag alkalmas-e, hanem hogy politikailag hova tartozik. Természetes, hogy az egyik ember így látja a világot, a másik meg úgy. Akkor van gond, ha ezt nem tudjuk megbeszélni.

(...)

nemcsak

 

- Hogyan képzeli hát szakmailag ennek a különleges helyzetű nem belvárosi, nagyrészt bulváros darabokra épülő, hűséges közönséggel rendelkező színháznak a jövőjét?

Nemcsák Károly: Ma már téves az a megfogalmazás, hogy ez peremkerületi színház, hiszen kitolódtak a határok. Ez belvárosi színház, közlekedési szempontból a legjobb adottságokkal rendelkező teátrum. Azt sem hiszem, hogy gyökeresen más műsorpolitikával rendelkezett volna, mint egy két-három megállóval beljebb lévő színház. Főiskolás koromban még minden játszóhelynek karakteres arculata volt, de ez a mostani világban már szabadabb lett. Nem mondanám tehát, hogy itt egyfajta színház működött, hiszen Horváth Csaba Éjjeli menedékhelyet rendezett, Zsótér Sándor Az öreg hölgy látogatását, s Léner Péter és Méhes László is színre vitte az általa kedvelt darabokat. Ugyanolyan széles skálán mozgott a repertoár itt is, mint a többi színházban.

- Nem is akar változtatni? A pályázati kiírás a “színházművészet megújítását célzó előadásokat vár”.

Nemcsák Károly: Nem hiszem, hogy 180 fokos fordulatot kellene vennem: abban bízom, hogy minőségi munkát tudunk végezni. Azt nem mondom, hogy jobbat, mint az elődeim, mert ehhez minden darabot látnom kellett volna, de nincs überkényszer, nem azt nézem, hogy mit szárnyaljunk túl. Mindenki úgy indul neki egy előadásnak, hogy a legjobbat fogjuk csinálni. Senki nem szeretné vesztesen elhagyni a színpadot.

- A színházat gazdaságilag is működtetni kell: nem tudni, milyen konstrukcióban tervezi ezt, hiszen pályázata titkos volt.

Nemcsák Károly: Teljesen mindegy, hogy nyílt-e a pályzatom, vagy titkos – ez most jó hivatkozási alap, de a pályázók közül csak egy ember tette közszemlére a terveit. Sokkal fontosabb, hogy a főváros határozott irányt szabott gazdaságilag is, és ebben jelezte, milyen feltételekkel kapja meg a nyertes a színházat. Ezek szerint augusztus elsejétől 120 millió forintos adósságot kell átvennie az igazgatónak, amit öt éven belül rendeznie kell. Ezenkívül rendelkezésére áll idén 85 millió forint, amiből 30 millió a bérleti díj. Tehát az évadra, a produkciókra, a személyi kiadásokra, a rezsire havi 11 millió forint marad.

- Ez nem sok. Miből fognak megélni?

Nemcsák Károly: Ha elindul az évad, majd tudunk bérleteket értékesíteni, és szponzorokat is találnunk kell, akiknek a segítségével be lehet tömni a réseket. A főváros 2010-től – a normatíván túl- projektjelleggel kívánja támogatni a művészi elképzelések megvalósítását, s a pénzt csak a pályázatban megjelölt célokra lehet felhasználni. Az önkormányzat valószínűleg úgy látta, hogy ez a helyzet azért alakulhatott ki, mert valaki gazdaságtalanul bánt a közpénzekkel.

- A társulatot így nyilván nem lehet fönntartani.

Nemcsák Károly: Át kellene már kódolni az emberek gondolkodását. Azt hiszik, a társulati lét azt feltételezi, hogy valamilyen módon ide kellene “ragasztani” színészeket, és alapfizetést kell nekik adni. Sok helyen vállalkozói szerződés köti a művészt a színházhoz, és azt, hogy melyik színház tagja, elsősorban az határozza meg, hogy ki élvez vele szemben elsőbbséget. A színészek 98 százaléka nem csak egy színházban dolgozik, hanem számtalan más helyen. Akkor, kérdem én, miért a József Attila Színház fizesse utánuk a járulékot, miért nem egy másik intézmény?
Magyarán szélnek ereszti a társulatot?

Nemcsák Károly: Ezek már nem élő kérdések, hogy társulati tag-e valaki, vagy sem.

 

Az interjút teljes terjedelmében a Heti Válaszban olvashatják.


Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a Színház.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.