Magas szőke fiú és az umami - Interjú Rába Rolanddal

2011. március 24. csütörtök, 09:02

Annyira "nem szontyolodott el", hogy a bölcsészkarra menjen, amikor nem vették fel a Színművészetire. Végül Zsámbéki osztályban végzett. Rendez, amióta feloszlott a Krétakör, épp a Yermára készül a Radnótiban. Lassan gyerekei lesznek. A kvantumfizika is foglalkoztatja. Rába Rolanddal beszélgettünk.

Rába Roland konyhájában üldögélünk. Először a kezdetekről faggatom, hiszen arról, miként indult a pályája keveset beszélt. „Színjátszó szakkörbe jár az ember” – teszi hozzá. Tudom, nem ez a kedvenc témája. Kávét készít. „A cunami elvitte Japánt, egy örvénytölcsér mindent besöpört. Négymillió ember maradt áram nélkül. Őrület! Meg szoktam nézni reggel a híreket és ....” – keresgél a neten – „A művészek mind disznók címmel,... rátaláltam... a Sir Anthony Hopkins interjúra” – mondja.

 

raba3Rába Roland a Valaki kopog című sorozatban (2000-ben)

 

- Az szuper!

 

Rába Roland: Zseniális a pali. Annyira pikírt módon válaszol! Ez közel áll hozzám, csak ugye felmerül a kérdés, mire lehetnék én ennyire pikírt. Azt mondja Hopkins: „tulajdonképpen azért lettem színész, mert nagyon rossz eredményeim voltak az iskolában, igazi tökfilkó voltam”. Ez nagyon illik rám, de tőlem egy kicsit nagyképűnek hangzana. Azért sem mondhatom, mert régen, az egyik tanárom közölte: „nem buktatom meg fizikából, mert akkor ezt fogom hallgatni, hogy maga rosszul tanult”. De tudom, a színészek gyakran hangoztatják ezt.

 

- Ez egy szakmabeli jelenség lehet. Hopkins azt is mondja, jól kell tudni a szöveget, ennyi az egész, nincs titok.

 

Rába Roland: Nyilván keményen dolgozik, csak nem szereti ezt nyomni. A színészet meló, mint bárki másé, nem gyönyörű pillanatok tömörítése. Mégsem lehet róla, mint pénzkeresetről beszélni, ahhoz Hopkinsnak kell lenned. Szóval... már általános iskolában érdekeltek a versek. (Nevet.)

 

- Elkerültél a zalaszentgróti színjátszótáborba..

 

Rába Roland: Tizennyolc sem voltam. Ott sokakkal találkoztam.

 

 

rolandjegHollósi Frigyes, Rába Roland, Frecska Rudolf, Gyabronka József A jég című előadásban

 

 

- Készültél.

 

Rába Roland: Nem vettek fel az egyetemre, de annyira nem szontyolodtam el, hogy elmenjek a bölcsészkarra. Az Arany János Színház stúdiójában kötöttem ki. Egy ablak nélküli albérletben laktam az Astoriánál, tehát a totális sötétségben. Állandóan elaludtam. (Nevetünk.)

 

- Mégis elvégezted az egyetemet egy Zsámbéki Gábor osztályban. Főiskola után elsőként azt nyilatkoztad: „Nem vagyok érzékeny a kritikára, sőt kívánom is, de mivel eléggé magamnak való vagyok, az észrevételeket hazaviszem, és magamban rágom meg igazából”.

 

Rába Roland: Így kezelem az önértékelési zavaraimat. Nem tudok mit kezdeni azzal, ha dícsérnek, az motivál, amikor szidnak. Könnyű azt mondani, ügyes vagy, ezért az érdekel, mit érez valaki pontosan egy előadás kapcsán. A jó igazából azt jelenti, amikor saját magamat lepem meg és amikor főzök, főzök, de megkérdezik: “most mit raktál bele, mert ez nagyon finom?”.

 

- Amikor az umami összeáll. Ez az ötödik íz a japánok szerint, ami ritkán érzékelhető.

 

Rába Roland: Szóval nem a hetedik érzék. Jó. Na, ez az umami ritkán fordul elő. Egy idő után magad miatt kell megteremtened.

 

- Miért fogalmazol úgy, hogy“egy idő után?

 

Rába Roland: Fiatalon elsősorban hatást akartunk elérni. Mielőtt az egyetemre kerülsz imádkozol, hogy vegyenek fel, esküdözöl, hogy mindig ott leszel, és dolgozol, később pedig nincs kedved bemenni, nemes célod hirtelen parktikus üggyé válik. A főiskolán (egyetem, a szerk.) széttörtünk mindent, magunkat is. Mi volt a fontos? Hogy folyjon a vér, sérüljünk! Később jöttünk rá, hogy nem csak velünk, hanem a nézővel is érdemes megtörténnie az előadásnak. Arra is idővel döbbentem rá, hogy léteznek praktikák, és ha velem semmi sem történik egy produkcióban, attól még a néző élménnyel gazdagodhat.

 

rolandlearRába Roland a Lear király című előadásban

 

- Pedig sokan azt hangsúlyozzák, nincs fontosabb annál, mint megélni egy szerepet. Te azt állítod nem ezen múlik egy előadás.

 

Rába Roland: Igen. A próbán lehet olyat lépni, ami megalkotja bennem a szerepet. Az előadás tudatos dolog. Nincs olyan, hogy nem tudom mi történt, mert tíz percig elszálltam. De egy próbán kerülhetek ilyen állapotba.

 

- Ez mikor tudatosult benned?

 

Rába Roland: Körülbelül negyedikben.

 

- Az igaz, hogy az egyetem alatt saját produkciókat is létrehoztatok?

 

Rába Roland: Igen, ez Zsámbéki nyitottságán múlt. Például a Tilos az Á-ban csináltunk performanszt.

 

- Madonnára is táncoltatok…

 

Rába Roland: Jaaj! Igen, egy koreográfiával mutatkoztunk be a gólyabálon, amire a Zsámbéki is áldását adta. Sokat jártunk diszkóba, minden éjszaka buliztunk. Én pedig pontosan tudtam a Vogue koreográfiát, amit fűzőben betanítottam az osztálynak. A főiskola akkor vett új hangcuccot, amit annyira feltekertek, hogy a Vogue maxi változat effektíve levitte a tanárok fejét. Emlékszem, végül is majdnem megfulladtam, annyira szűk volt a fűző. Hát igen… Az egyetem vége felé nagy zuhanás következett.

 

- Miért?

 

Rába Roland: Aprólékosan dolgoztunk, hosszasan gondolkodtunk mondatokon, hónapokig ültünk egy jeleneten. A színházban viszont megváltoztak az arányok.

 

- Nem érezted jól magad a Katonában?

 

Rába Roland: Próbáltam megszokni az új rendszert. Azt kérdeztem magamtól: ez a körforgás, hogy kiírnak, próbálunk, bemutatjuk mostantól örökre meghatároz? A színházban egy előadás elemévé válsz, kevesebb az időd. Egyik munkából a másikba esni nem annyira jó.

 

- Ennek ellenére rendezel is. Miért vágtál bele?

 

Rába Roland: Azért, mert hiányérzetem volt a Nemzetiben megformált szerepeim minőségével. A cél maga az út. Közhely, de igaz. Bizonyos szempontból csalódás minden, amit elérsz. Nem dől össze a világ, ha eljátszol egy szerepet. Egy premier mindig szörnyű, ha sikerül, ha nem, mert érzed, hogy túljutottál egy feladaton. Az utóbbi időben vágytam más jellegű munkára, Alföldi Róbert pedig felhívta a figyelmemet a Mein Kampf-ra, megtetszett az anyag, felkértek rá, ezért megrendeztem. Egyébként a Krétakörben már csináltam gálaműsort, Kapolcson Varrjak, ne varrjak címmel slágereket dolgoztunk fel Pelsőczy Rékával, tehát zenésben utaztam.

 

rolandboriLászló Zsolt, Rába Roland és Péterfy Bori az Oresztész című előadásban

 

- Nemrég azt mondtad, úgy szeretnél dolgozni, mint Schilling Árpád.

 

Rába Roland: Ő megmutatta, komolyan kell venni a színházcsinálást, ugyanakkor nem kell nagyon komolyan venni magunkat. „Figyeljetek, most itt parázunk, de mindjárt vége lesz ennek az előadásnak és megyünk haza” vagy „Ha most elrontod a monológot, akkor ismételd meg, jelezd, hogy mire készülsz, de nem kell hosszan kvaterkálni a nézőkkel” – mondta. A legjobb, amikor mindenhez van agyad, kijöhetsz, bemehetsz, megállhatsz, bármit tehetsz, mert annyira a tied amit csinálsz, annyira profi vagy. Így szeretnék dolgozni. Ahhoz, hogy ezt az állapotot másban előmozdítsd kell valami plusz is, amit Schilling Árpádtud.

 

- Mennyire hiányzik a Krétakör?

 

Rába Roland: Mindenkinek hiányzik. Nagyon jó terepe volt a munkának. Olyan ember vezette, aki kérdésözönben létezett, amit főleg magára zúdított. Motivált minket, közös kísérletezésbe vitt. A legtöbben gazok, kényesek, hiúk vagyunk, de itt egy ember, akin azt látod, pőrén a színház, a párbeszéd érdekli. Fantasztikus! Ha valakit, őt már rég integrálnia kellett volna a szakmának, mert itt sem terem minden bokorban ilyen ember. Ezt nem ismerték fel.

 

- Fölbomlott a csapat is.

 

Rába Roland: Ez egy bonyolult, hétköznapi történet, szimpátiákról, gyávaságokról, felelősségről szól. Árpád úgy fogalmazott, hogy a barátaival szeretne színházat csinálni. Arra hívott, hogy amid van rakd bele a közösbe. A Kétakör ennek megfelelően működött egy darabig. Aztán sok feszültség felhalmozódott. Amikor feloszlottunk azt mondtam magamban: jó, menjünk tovább. Sokan zuhantak. Kiszolgáltatott ez a színész lét... De Árpádot bármikor fel lehetne hívni, hogy dolgozzunk, be lehetne hozzá kopogni, ez az életveszélyes benne.

 

- Miért életveszélyes?

 

Rába Roland: Azért, mert ő tényleg ilyen, be lehetne kopogni hozzá és akkor újraindulhatna valami.

 

- Valamikor említetted, hogy könnyen elengedsz mindent.

 

Rába Roland: Vannak fontos dolgok, de ha elvesznek, akkor nem bánkódom miattuk.

 

- Túl tudnál lépni azon, ha nem játszhatnál?

 

Rába Roland: Lehetséges. Én például szuperül elvagyok otthon. Nemrég kérdeztem kollegákat, előfordul-e velük, hogy hazamennek, bekapcsolják a tévét, eszegetnek. Azt válaszolták, hogy nem. Workalcoholicok. Én meg egyik nap öt órán keresztül takarítottam. Szeretek rámolni, rögtön van látszata. Tevékenykedni kell, hogy ne forduljon be az ember magába. Szeretek egyedül lenni.

 

rolandrajz

Rába Roland a Pánik című előadásban

 

- A Yermát próbálod a Radnótiban. A színészeidet kérdeztem, mivel indokoltad, hogy e darab mellett döntöttél. Azt mondták, foglalkoztat a „gyerekkérdés”.

 

Rába Roland: Igen. Szeretnék, de azt érzem, soha nem lesz gyerekem. Yerma is gyereket akar, de nem lesz neki. Ez a közös bennünk.

 

- Lesz gyereked jövőre, legalább tizenkettő, hiszen osztályfőnök leszel a Színművészetin.

 

Rába Roland: Ez még nem hivatalos.

 

- Megijedtél a feladattól?

 

Rába Roland: Megdöbbentem. Arra gondoltam, át kell csoportosítanom az energiáimat. Nyáron a kaposvári fiataloknak tartottam kurzust, marha jó volt együtt lenni, próbálni emberekkel, akik azt szeretik, amit én. A Novák Eszter osztály felvételijén is segédkeztem, a gyerekek partnereként működtem. Megpróbáltam jó helyzetbe hozni őket, érdekes volt alámenni a másiknak. Ez jó taktika az életben is. Azt hiszi az ember, hogy a gyengébb a vesztett pozíció, de szerintem ez tévedés.

 

- Vitray Tamás mondása szerint, aki felülkerekedik, alulmarad.

 

Rába Roland: Igaz. A színházon belül ezt lehetne jobban tudatosítani. Régen volt, ahol azt sulykolták az embernek, „ragyogj ki” a csoportból. De azt tapasztaltam, létezik másfajta ragyogás. Minél inkább az együttest szolgálod, annál inkább kirajzolódik az egyének személyisége.

 

 

- Mostanában Mundruczó Kornéllal próbáltál.

 

Rába Roland: Kornélnak pofátlanul szabad az agya, képes az emberben felszabadítani az abszurdot. A Nehéz istennek lenni című produkciót készítettük, Brüsszelben. Történet egy emberről, akinek az apja az európai parlamentben politizál, de egy perverz, aki évtizedekkel ezelőtt megerőszakolta a lányát. A lány teherbe esett, szült egy fiút, majd meghalt. A testvére ezt végigasszisztálta, és később le akarja leplezni az apát. Elhatározza, hogy kurvákat szerez, akikkel videókat készít, elássa őket a földbe, mert azt feltételezi, az apa is hasonlókat művelhetett. Én vagyok a bosszúkereső, és amikor ássuk el a Wéber Katát, tényleg hihetetlenül néz ki. Annál a pontnál sokan távoznak az előadásról. Még dolgozni kell rajta, mert durvábbra sikerült, mint szerettük volna.

 

 

                                

A Frankenstein-terv - Videó

 

 

- Hogy reagáltatok amikor felállt valaki?

 

Rába Roland: Hollandiában egy néző elkezdett beszélni. Kitört belőle, hogy unalmas amit csinálunk. Nem lehetett eldönteni, a jelenet része-e. Az ilyen helyzetekből rengeteget tanulok, akárcsak a Frankenstein tervből, pedig nem szeretek kibeszélni az előadásból. Figyelem a Kornélt is, nyilván, azért, hogy ellopjam amit mond, de keveset beszél.

 

- Mindig rossz figurákat játszol.

 

Rába Roland: Igen. Annyira jó, hogy a legnyúlbélább játssza a görényeket! Ez alkati kérdés. Fontos tudni, mit jelentesz a színpadon. Ugyanis nem feltétlenül a képességed hiányzik egy szerephez, hanem másként nézel ki. Ennyire egyszerű ez a pálya. (Nevet.) Én egyébként egy magas, szőke, vékony, szőrtelen fiúnak érzem magam. De már elfogadtam, hogy tömzsi, hamar kopaszodó, szőrös figura vagyok.

 

- A szőke, hosszú hajúra most sor került az Én vagyok a Te-ben, Zrínyi Pétert játszod.

 

Rába Roland: Nem szeretek kellékeket magamra aggatni, pepecselni, utálom a parókákat. Nem leszek tőlük szemetebb, viszont leizzadom őket. Hát igen, a legtöbbször szükség van rossz fazonokra, mert a darabok nagyrészt problémákat dolgoznak fel, arról szólnak, hogy hülye vagy, hogy csalsz.

 

rolandenvokateMolnár Piroska, Schell Judit, Rába Roland az Én vagyok a te című darabban

 

- Te mit gondolsz erről?

 

Rába Roland: Fontos a szembesülés. Külföldön léteznek például fodrászszövetkezetek. Nálunk miért nincsenek? Talán azért, mert minden vállalkozás csal, és ezt nehéz egymás előtt bevallani. Ez annyira pimf. Valószínűleg évtizedek múlva, az ember ezt felismeri.

 

- Kvantumfizikával is foglalkozol.

 

Rába Roland: Olvasgatok. Múltkor példáulazt olvastam, amikor egy kísérlet egy elektron útját szemlélte. Kiderült, hogy a pályája megváltozik magától a vizsgálattól! Mindent, minket is elektronok, elemi részecskék építenek fel. Ugyanabból az előadásból mindenki mást lát, más a véleménye róla. A vizsgáló az előadást is megváltoztathatja. Bármi lehetséges, minden befolyásoló tényező. Végtelen számú út van. Ez a szabadság, engem felszabadít, de a fizikusokat megőrjíti. Ezeken szoktam filózni.

 

Tóth Berta/ Színház.hu

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a Színház.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.