Mérnök Színházat rendeztek Szombathelyen

2011. szeptember 19. hétfő, 15:31

Színházi produkcióval ösztönzték a középiskolás fiatalokat arra, hogy a mérnöki pályát válasszák. A szakemberhiány pótlására hét innovációs ügynökség fogott össze. A fiatalok egy magyar fejlesztésen keresztül tekinthetnek be a szakma rejtelmeibe a Weöres Sándor Színházban. Lapszemle-összefoglaló az eseményről.

Szakmák Színháza sorozatról

Jordán Tamás igazgató és társulata nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy színpadi jelenetek segítségével mutassa be és tegye vonzóvá azokat a szakmákat, amelyekben már jelenleg is jelentős a szakemberhiány, és a felmérések szerint a jövőben sem remélhető, hogy elegendő lesz a felvételre jelentkezők száma. Mert a színház a maga nyelvén mindenhez hozzá tud szólni! Az élet minden területe tálcán kínálja az eljátszható szituációkat.

1

A szakmákhoz kapcsolódóan, íme, egy példa a sok közül:

Ha egy színész a hegesztéssel találja szembe magát, és át kell élnie azt a lelkiállapotot, amit egy 14 éves, pályaválasztás előtt álló tanuló érez, máris beindul a képzelet gépezete. A fiú farkasszemet néz a tangéppel, a hegesztést modellizáló komputerrel, s megszólíthatja a készüléket, kérdezgetheti. Amaz pedig a színház szabályai szerint természetesen választ is ad. Kapcsolatba kerülnek egymással, az oktató gép tanácsokat ad, dicsér vagy korhol; a tanuló szeretheti és haragudhat rá. Kölcsönös lesz a rokonszenv, barátságot kötnek. Aztán feltűnik egy helyes kislány. A fiú vagánykodik frissen szerzett tudásával. Hódítani akar vele. Persze az ismeretei még a nullával egyenlők. De a gép súg, segít, mert drukkol a fiúnak. Közben mi nézők megismerkedünk a hegesztés alapvető ismérveivel és talán egy kicsit meg is szeretjük a jószerivel még ismeretlen szakmát. És természetesen a kislány meg van hódítva.

Gondoljunk csak bele, hány és hány ilyen szituációs játék lehetséges…

Az ezekre alapuló rendhagyó színházi előadás kiemelten kezeli a pályairányítást, pályaorientációt, hogy a fiatal a pályán is maradjon.

8

A sorozat legutóbbi állomásáról - a Mérnök Színházról

"Bevallom, kissé szkeptikusan ültem be szerdán délután a Mérnökszínház fotóspróbájára, arra emlékezve, hogy milyen hatásfokkal szokott működni, ha a felnőttek valami nagy és komoly társadalmi üzenetet igyekeznek lenyomni a tizenéveseknek torkán; jellemzően olyant, amit korábban pont ők rontottak el.

Ilyen például napjainkban a felsőoktatás, melyet először tömegesítettek, majd felvizeztek, aztán a fiatalok zsebébe lehetetlennél lehetetlenebb diplomákat nyomtak.

9

Most pedig az a baj, hogy a cudar ifjúság a felvizezett egyetemeken áldiplomát adó tömegképzésben akar részt venni.

És mivel erre most történetesen elfogyott a pénz, jó lenne, ha a színház is beszélne a fejükkel. (Megjegyezzük, hogy a színház szerepétől csak látszólag áll távolt az efféle szerepvállalás, ha visszatekintünk a dráma mint műnem történetére, azt vehetjük észre, hogy néhány – áldott vagy áldatlan – periódust kivéve a színpadtól elvárták, hogy a szórakoztatás mellett a nézők tudatát is a kívánt irányba terelgesse.) Csak hát e mérnöki munka színpadi dicsérete és vonzóvá tétele nem úgy hangzik, mint amit könnyű megúszni anélkül, hogy a didaktikusság, az érdektelenség és az erőltetettség mocsarába ne pottyannánk. De Jordán Tamásnak és a Weörös Sándor Színháznak sikerül átkelnie a mocsár felett kifeszített kötélen." Alon.hu

4

"Semmi kétség afelől, hogy szakmunkásokra és mérnökökre szükség van. Tudtuk is ezt jó ideig, nem sok ország van itt Európában, amely annyi feltalálót, találmányt adott a világnak, mint mi, itt a Kárpát-Medence közepén. A magyar embernek mindig is megvolt a magához való esze, amire szüksége volt, van, azt kitalálta, megcsinálta, letesztelte, tökéletesítette. Majd eladta. Vagy ellopták tőle. Megvették kilóra a nagyobbak, becserélte a celebségért, az észt felemésztette a ValóVilág, a kétkezű munka értéke ott maradt a Big Brother házban. Semmi kétség afelől, hogy a média és a show világa túlontúl felértékelődött.

6

Mindenki szép és híres akar lenni, ami nem egyenlő az átlagossal, az már mehet is a süllyesztőbe. Nem azért jár az X, mert van benned plussz tudás, szorgalom és kitartás, hanem mert vállalod az arcodat a kamerák előtt, mert szép lassan kiteregetik a szennyeseidet és ezt te ölbe tett kézzel nézed, míg nem marad belőled semmi, csak egy bábu. Semmi kétség afelől, a mérnöki gondolkodás oda veszett… Semmi kétség afelől, hogy valamit tenni kell. És Jordán Tamás tett. Először megálmodta a Szakmák Színházát, melyet a Mérnökszínház követett, mely a középiskolásokat, gimnazistákat célozza, célozná meg. Arra próbálja ösztönözni őket, válasszanak szakmát, tanuljanak mérnöknek.

Az alapötlet azonban, miszerint építsenek egy bőröndrobogót még csak hagyja ám, de amikor becsengetnek a Xanaxok (mint az itik a meséből) elszakad a cérna. Értjük a célzást, hogy ilyen kis együgyű, esztelen űrlények leszünk, ha nem tanulunk mérnöknek, de valahogy annyira túl direkt az egész, hogy valahol félúton elveszik a mondanivalója." Westindex

10

"Humor, irónia, önirónia, párbeszéd a való világgal - és a "csinálás" , meg az együttműködés öröme. (Lehet, hogy ez utóbbiban rejlik a "mérnöki gondolkodás veleje." De akkor a színházé is. Pedig Jordán Tamás ezúttal azt a kártyát ki se játssza, hogy ő maga is mérnökként kezdte. Ráadásul a magyar nyelvben a "mérnök" eleinte egyet jelentett a földmérővel.)" Vasnépe

 

Forrás: Weöres Sándor Színház, Westindex, Vasnépe, Alon.hu

Fotók: Mészáros Zsolt

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a Színház.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.