A Jóisten hány évesnek teremtette Ádámot? - Werk könyv született a szegedi Tragédiából

2011. szeptember 16. péntek, 11:07

A Szegedi Szabadtéri Játékok 2011-es évadját Az ember tragédiája nyitotta meg. A főszerepeket Rátóti Zoltán, Ónodi Eszter és Trill Zsolt alakította. Az előadást Vidnyánszky Attila rendezte. A produkció létrejöttéről és az előadásról született werk-könyvvel tisztelegnek a szerzők és a kötet megjelentető Helikon Kiadó Madách Imre halhatatlan műve, a 150 éves Az ember tragédiája előtt.

Madách 150

Egy előadás születése – színről színre. Ez az alcíme a werk-könyvnek, amely 2011. szeptember 21-ére, a Magyar Dráma Napján jelenik meg. Ezen a napon minden évben azt ünnepeljük, hogy 1883. szeptember 21-én mutatták be először Madách művét a Nemzeti Színházban.

Másfél évszázada született Az ember tragédiája. 1859-ben fejezte be Madách Imre a munkát. A kéziratot 1861-ben vitte bírálatra Arany Jánoshoz, akinek stiláris javításaival 1862-ben jelent meg először a „nagy mű” nyomtatásban. Az 1931-ben alapított Szegedi Szabadtéri Játékok története során a legtöbbet előadott mű a Tragédia volt, amelyet utoljára 2000-ben játszottak az impozáns Dóm téren.

et21983. július 17. Madách Imre: Az ember tragédiája című drámai költeményének egyik jelenete a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán. Az előadást Vámos László rendezte.

A Tragédia Szegeden

"2011. július 1-jén és 2-án közel nyolcezer ember látta Madách „emberiségkölteményét”. Az előadást Vidnyánszky Attila rendezte. Ádámot Rátóti Zoltán, Évát Ónodi Eszter alakította, Trill Zsolt volt Lucifer, aki Vidnyánszky két korábbi Tragédia-rendezésében (Beregszász, 1999, Zsámbék, 2008) is ezt a szerepet játszotta. A nyolcezer ember egy átlagos vidéki színházat véve úgy tizenöt előadásnyi közönség, ami nem kevés. Ám mégiscsak tény: mindössze kétszer volt látható ez a Tragédia. S e két előadás is éppoly sok munkával készült, mintha tizenötször vagy még többször adták volna elő. Ezért is született meg egy werk-könyv ötlete. Azt gondoltuk, hogy érdemes az előadás születését az indulás pillanatától a megvalósulás ünnepéig, az első olvasópróbától a színpadról elhangzó, nevezetes utolsó szavakig végigkövetni – egy könyv lapjain. Így azok is képet kaphatnak erről az élményről, akik nem láthatták az előadást. Akik pedig látták, megtudhatják, hogyan készült az előadás. Ezért fotózta Bócsi Krisztián a próbákat és az előadást. Bérczes László a próbák idején ezért beszélgetett a színészekkel szerepről, színházról: az életről. Vidnyánszky Attila ezért elevenítette fel írásában a tizenkét éves alkotói folyamat – három Tragédia-rendezés – szellemi útjának főbb állomásait, gondolatait. Hogy az ötletből valóság legyen, a Helikon Kiadó elkötelezettségének köszönhető" - közölték az alkotók.

A Tragédiában – Trill Zsolt szavaival – „az élet zeng fel a maga végtelen összetettségében”. A werk-könyv szerzői ennek létrejöttét kívánták megragadni, dokumentálni, megőrizni. Szóval és képpel. Színről színre.

Tragedia_Trill-Cserhalmi_fotoBocsiKrisztian_web

Részletek Vidnyánszky Attila írásából

„Madách Imre drámai költeménye, Az ember tragédiája Goethe Faustjához mérhető alkotás, a világirodalom egyik csúcsteljesítménye – írja a kötetben Vidnyánszky Attila rendező. Kozmikus távlatú mű, örök problémákat feszegető alkotás. Madách látomása az emberiség történetéről és lehetséges jövőjéről egyszerre profetikus és aktuális. Átmeneti korban élünk – ezt mi éppúgy gondolhatjuk korunkról, mint ahogyan Madách gondolhatta a sajátjáról. A londoni színből a falanszterbe való – ki tudja, milyen hosszú, pár évtizedes vagy évszázados? – átmenet idejét éljük. Madách leginkább az időtlenségével aktuális és profetikus. Azzal, ahogyan pontosan megragadta az azóta is jelenlévő létérzést, az átmenetiséget. A mű főszereplői, Ádám és Éva, az első emberpár és Lucifer, a bukott angyal. Miközben Madách rendkívül átgondoltan végigszáguld velük az emberiség történelmén, elképesztő mélységekkel írja meg magát az embert − indíttatásaival, fájdalmaival, elkeseredéseivel és lelkesüléseivel, gondjaival, örömeivel, vágyódásaival... Ír a nőről és a férfiról. A szerelemről. Az öregedésről. Olyan művet alkotott, amelyben minden kor embere önmagára, saját kételyeire ismer... Nem is lehet egyetlen színházi előadás keretében minden rétegét kibontani, ezért rendezem meg most már harmadjára, és már készülök a következő verzióra.”

Tragedia_werk_borito_0901

„Ahogy világunk egyre erőteljesebben süllyed a politikai, gazdasági és legfőképpen az erkölcsi válságba, az érzékeny emberekben fokozódik a kiűzetés állapotának érzete – véli a rendező. – Miközben egyfajta józanodás jeleit is látni vélem, ami óvatos reménykedésre, némi derűre is okot ad. Amikor Az ember tragédiájával foglalkozom, fantasztikus inspirációt kapok arra, hogy – egyre több élettapasztalattal – újragondoljam saját és családom, szélesebben vett közösségem, hazám, világom sorsát. A korábbi, pesszimistább hangvételű előadásaimban kevésbé figyeltem a nő szerepére. Újra és újra elolvasva Az ember tragédiáját, rádöbbentem: annak ellenére, hogy a darabban Éva inkább elszenvedője és nem alakítója az eseményeknek, mégis benne található meg a jövő kulcsa. Úgy érzem, Madách  Éva személyén keresztül belekódolta művébe a jövő reménységét” – írja Vidnyánszky Attila.

Részletek Bérczes László színészinterjúiból

A Lucifert alakító Trill Zsolt a következőket mondja szerepéről a vele készült interjúban: „Lucifer közelebb szeretne kerülni a nagy egészhez, felfogni azt. Érteni mindent, s benne az embert és önmagát. Ahogy a színházon, a színházcsináláson keresztül mi mást akarhatnék magam is: megismerni önmagamat. Lucifer vajon miért válik ki az angyali kórusból? Miért képzel magáról többet? Tizenkét éve már, hogy Luciferrel küszködöm, és nem tudom feloldani ennek az embernek az ellentmondásait. Mert mi az ő reménye? Az ember bukása? Nem hiszem. Küzdést akar, ezt ki is mondja. És Ádám küzd, ahogy Lucifer is. Két küzdő férfi végigcsinál valamit. Ennyit tudok, nem sokat.”

Tragedia_Trill_fotoBocsiKrisztian_web

Az Ádámot játszó Rátóti Zoltán felidézi az interjúban a pillanatot, amikor Vidnyánszky Attila felkérte a szerepre: „»Ilyen öreg Ádám kell nektek?« Ötvenévesen azt gondolja az ember, hogy ez a vonat már elment, és ha eszébe jut Az ember tragédiája, akkor már inkább Lucifert képzeli magának. Szóval meglepődtem. Hiszen mindannyian fiatal Ádámot és nálánál idősebb Lucifert képzelünk magunk elé. Mert mindig ezt látjuk a színpadon. Színházi sztereotípiák. Egy naiv, ártatlan és tudatlan fiatalembert képzelünk, aki kérdez, és nem tudja a válaszokat. Rácsodálkozik a világra – tehát fiatal, gondoljuk. Miközben nincs tudásunk arról, a Jóisten hány évesnek teremtette meg Ádámot. Valójában a rácsodálkozás nem az életkorból következik, hanem abból a puszta tényből, hogy először lát meg dolgokat. Lucifert például.”

Ónodi Eszter arról beszél az interjúban, hogy Éva öntörvényű lényét kell meglelnie, azt a Nőt, akit Lucifer kóstolgat ugyan, de sehogyan sem talál rajta fogást. Ádámot kézben tartja, Évával nem tud mit kezdeni. Ezért a kudarc fordítja mindig Ádám felé. Éva olyan pluszenergiákkal és kisugárzással bír, hogy arról lepattan bárki, még Lucifer is. Ezt az ösztönökből táplálkozó energiát a szegedi változatban Éva onnan nyeri el, hogy már kezdettől áldott állapotban van. 

et

Egy előadás születése – színről színre

Werk-könyv Az ember tragédiája szegedi előadásáról

Vidnyánszky Attila, Bérczes László

Fotók: Bócsi Krisztián

Helikon Kiadó, 2011

Könyvbemutatók:

2011. szeptember 20., 11 óra, Bárka Színház, Budapest

Résztvevők: Ónodi Eszter, Vidnyánszky Attila, Bócsi Krisztián, Korniss Péter, Kornya István

2011. szeptember 21. (a Magyar Dráma Napja), 18 óra, Víg Kamaraszínház, Debrecen

Résztvevők: Ónodi Eszter, Rátóti Zoltán, Trill Zsolt, Vidnyánszky Attila, Bócsi Krisztián, Kornya István

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a Színház.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.