'Képtelenek vagyunk a forradalomra' - Villáminterjú Gergye Krisztiánnal

12 díva az Átriumban

2014. október 14. kedd, 07:00

A Merénylet Peter Weiss Marat/Sade-drámáját a tánc, a mozgás, a prózai színház és a zene eszközeivel mutatja be 12 színésznő közreműködésével Gergye Krisztián rendező-koreográfus legújabb produkciójában.

Merenylet2 Kincses Gyula

Fotó: Kincses Gyula

 

 

Ajánló a darab elé:

 

Mi a forradalom? Az elfojtott nyugtalanság következménye? Csupán a történelem sajnálatos közjátéka? Megállíthatatlan közbeavatkozás? A természetes egyenlőtlenség időleges egyensúlyba állítása? És mik a következményei? Hol kezdődik a meghasonlás, hol indul a kétség? Lehet-e forradalom ott, ahol nem lehet, mert minden szép, minden egészséges és épületes? Mi vezet a merénylethez? Tizenkét díva, zenés-táncos hangulatkeltés, tombolás és őrület, nyugalom és kimértség, divat, botrány, politika, közélet, cenzúra és szabadság Peter Weiss Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában című drámájának e sajátos revüváltozatában.

 

A Merénylet október 29-én és 30-án látható először az Átrium Film-Színházban.

 

 

'Képtelenek vagyunk a forradalomra' - Interjú Gergye Krisztiánnal:

 

– Egymástól függetlenül, párhuzamosan két Marat/Sade is készül (a másik a Katona József Színházban). A te produkciódban, a Merényletben kizárólag nők szerepelnek. Miért?

 

Gergye Krisztián: Szerintem az lenne fura, ha tizenkét azonos vagy hasonló karakterrel dolgoznék! Szeretném elkerülni mind az általánosítás, mind az uniformizálás csapdáit. Főleg a személyes felelősségvállalás érdekel, épp ezért a lehető legkülönbözőbb karakterek egyéni viszonyulásai érdekelnek. A karakter szó nem is igazán jó, mert a sztereotíp megoldások sem foglalkoztatnak – inkább személyes alkatokról beszélnék.

 

– A kérdés inkább arra vonatkozik, hogy van köztük színésznő (kőszínházból is, független színházból is, vidékről is, Budapestről is és így tovább), táncosnő, énekesnő, fiatalabb és idősebb...

 

Gergye Krisztán: Régóta terveztem, hogy csak nőkkel dolgozzak. Jó alkalmat ad erre Peter Weiss darabja, amely tökéletesen pontos kérdéseket tesz fel, olyanokat, amelyeket most, 2014-ben, Magyarországon létszükséglet feltenni ha felelős polgárai szeretnénk lenni a társadalmunknak. Én a művészet eszközeivel próbálom kifejezni azt, amit gondolok akár politikai, akár társadalomkritikai kérdésekről – ezért találtam meg ezt a darabot. Tizenkét olyan nőt sikerült megnyerni a produkciónak, akik valóban nagyon különbözőek, de közös bennük, hogy teljes mértékben a szerepek megformálásához szükséges minőséget képviselik, mind művészi, mind emberi értelemben, és ezen túl pedig bátran vállalják a véleményüket is.

 

Gergye Krisztian foto Meszaros Csaba

Fotó: Mészáros Csaba

 

 

 

A darabban többnyire politikus férfi figurák szólalnak meg, de ha a mai, magyar sztereotíp politikai megnyilvánulásokra gondolok felfordul a gyomrom a sovinizmustól, és mivel nem szeretnék betársulni a felületes hazugságkommunikációba, ami lehetőséget sem teremt a vitára, ami csak diktátumokat követ és követel, ezért az előadásban nők szájából hangzanak el Peter Weiss „férfimondatai”. A próbafolyamat alatt nagyon személyes viszonyba kerültünk a szereplőkkel, ezért pontosan tudom érzékelni, hogy ezt ők hogyan és miként képesek átszűrni a saját személyiségükön. Úgy érzem, hitelesen tudják képviselni a darabbéli karaktereket. 

 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy erősen szkeptikus vagyok. Úgy gondolom, hogy muszáj kritikusan szemlélni a világot, különben nem tudunk a saját életünk főszereplői lenni. Ezért küzdök. Nem gondolom, hogy tudom a tutit, viszont hiszek a folyamatos kérdésfeltevésben. Azért kerestem meg ezt a tizenkét hölgyet, mert személy szerint nekik – a lényüknek, a szavaiknak – civilben is tudok hinni, és az ő jelenlétükkel az előadás igazságok ütköztetésére lehet képes. Közösen azt vizsgáljuk, hogy ha valakinek hatalom kerül a kezébe, az miként billenti ki az adott személyt és miként torzítja azt az igazságot, amit korábban képviselt. 

 

– Miért tartottad fontosnak, hogy  Peter Weiss: Marat/Sade-ját dolgozzátok fel? 

Gergye Krisztián: Magyarországon élek és alkotok. Hazai színpadon semmiképp sem lehet szépelegni. Nem érzem, hogy a szép, lirizáló popkultúrának volna itt az ideje. Azt szeretném, ha a Merénylet, mint előadás, a lehető legdirektebb módon kommunikálna az ország helyzetéről, mert azt gondolom, hogy Magyarország nincs olyan állapotban – most civil emberekről és a társadalomról beszélek –, hogy képes lenne forradalomra. Az előadásunk erről is szól. Siralmas közállapotainkat a közöny jellemzi. Itt nem csak az adott hatalomról van szó, hanem az ellenzék impotenciájáról is. A teljes politikai-hatalmi elitünk totális csődjéről. Ma nem számítanak az észérvek, helyette gumicsontokat rágunk napi szinten, de effektíve cselekvésképtelen állapotok uralkodnak. Azt sem gondolom, hogy én cselekvőképes állapotban lennék. Mégis merni kell kommunikálni, bátornak kell lenni. Érdekel, hogy egy kortárs művészeti cselekmény milyen hatással bír az emberekre. Kíváncsi vagyok, effektíve tud-e olyan hatása lenni egy előadásnak, mint az '56 kapcsán született, kultikussá vált kaposvári Marat/Sade-nak volt. Ha megpróbálok felelősen létezni, akkor muszáj vagyok olyan produkciókat létrehozni, amelyek kísérletet tesznek arra, hogy megmozgassák a közönséget.

 

Merenylet Kincses Gyula

Fotó. Kincses Gyula

 

 

– A Merénylet szórólapján az áll, hogy: revü...

 

Gergye Krisztián: Ha valami populáris formát ölt, nem feltétlenül gagyi. Meg vagyok győződve arról, hogy fontos és mély gondolatok is tudnak populáris közegben működni. A Happy Endingnek és Az Őrült Nők Ketrecének számomra ez egy jó és nagyon hasznos tapasztalata. Akár a zenés műfajon belül is lehet szokatlan megoldásokat alkalmazni, és kommunikálni valós társadalmi problémákról, ez ugyanolyan felelősségvállalás és létszükséglet. 

 

– A szórólapon egy szobortorzó szerepel. Torzósága fájdalmasan nyilvánvaló: hiányzik a nemi szerve is...

 

Gergye Krisztián: Ennek kapcsán annyit tudok mondani, hogy igen: töketlenség van, impotencia van. Persze, hogy dühös az ember. Ugyanakkor a klasszikus torzószobor nyilván értéket képvisel. Az előadás címe: Merénylet, De Sade úr betanításában – valóban egyfajta merényletnek is szánjuk az előadást.

 

– Művészeti merénylet? Politikai? Közéleti? Publicisztikai?

 

Gergye Krisztián: Mindez egyben. A merénylet lényege, hogy akár egy, akár száz, akár háromezer emberben elültessük a kérdést, mi az ő személyes felelőssége akár egy forradalomban, egy társadalomban, vagy mi a személyes felelősségünk abban, hogy egyáltalán soha nem fog kitörni forradalom, vagy mit tehetünk azért, hogy változzon valami.

 

– Ha ajánlani kéne az előadást, akkor ki lenne az első számú célközönség? 

 

Gergye Krisztián: Olyan embereknek ajánlom, akik még mernek nézni, észrevenni, meghallani gondolatokat. A produkcióval már túl vagyunk egy munkabemutatón, és nagyon érdekes, hogy a virágnyelven fogalmazó figurák akkora meggyőző erővel bírnak, hogy még rendezőként is képes vagyok hinni hol az egyik, hol a másik szélsőségnek. Csodálatos, hogy hogyan kérdőjelezi meg egyik vélemény a másikat, hogy miként működik a hatalmi mechanizmus, kiből csinál vadállatot, diktátort, hogyan darálja be az embereket a rendszer. A darab erősen drámai, ugyanakkor megvan a humora is. (...)

 

Folytatást itt talál.

 

 

Az interjút készítette: N.I.D.

Forrás: Átrium Film-Színház

Utószerkesztés: Színház.hu

 

 

 

 

Fullajtar Merenylet foto Kincses Gyula

Fotó: Kincses Gyula

 

 

A Gergye Krisztián Társulata, a kultúrbrigád és az Átrium Film-Színház bemutatja

MERÉNYLET
De Sade úr betanításában

 

- hangulatkeltés szünet nélkül -

 

Peter Weiss:
Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása,
ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában

 

Fordította: Görgey Gábor

 

Jean-Paul Marat Fullajtár Andrea
De Sade márki Takács Katalin
Simonne Evrard Egri Márta
Charlotte Corday Sipos Viktória
Duperret, girondista képviselő Kerekes Viktória
Jacques Roux, szerzetes Melkvi Bea
Kikiáltó Szalontay Tünde
Popó Bodor Johanna
Kokó Lőrinc Katalin
Kukuriku Murányi Márta, Tóth Evelin
Coulmier Tárnok Marica

 

Látvány: Gergye Krisztián
Jelmeztervező: Béres Móni
Maszk: Károlyi Balázs
Zenei vezető: Tóth Evelin
Rendezőasszisztens: Bogdán Zenkő
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Producer: Nyulassy Attila, Ugrai István, Zsedényi Balázs

Koreográfus–rendező: Gergye Krisztián

 

Bemutató: 2014. október 29-30. Átrium Film-Színház

 

 

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a Színház.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.