Tettenért szavak - Versnapot ünneplünk

2013. április 11. csütörtök, 15:19

Hagyományunkhoz híven, a Színház.hu szerkesztősége is versnapot tart, ez alkalomból újra összegyűjtöttük kedvenc verseinket. Kedves Olvasó, fogadd szeretettel!

nemesnagyNemes Nagy Ágnes: A tó


Van valahol, van valahol, valami valahol él.
Jól hallom én, amint suhog valami lombos, lassu szél.
Jól hallom én, valami forrás, egy nagy fa odvából ered,
bukdosnak benne föl-le, föl-le
fekete éger levelek.

Van valahol,
van valahol,
valami lassu tó.
Bukdosnak benne föl-le, föl-le
korsók, millió, millió.
Akár galambok szárnya néhol
csobban az égen – bugyborékol
a korsók szájától a tó.

Jól hallom én, mint egyre másra,
galambok szomjas szárnycsapása,
tíz emelet
magasban az önkívület,
testből szakadt szív csobbanása –
Én itt cserép-esőben ázom.petototh
S mérem a véraláfutáson,
korsónak melyik volna jó.
És drótozom, és drót a drótra,
és hallom én, hogy felcsapódva
csobog, csobog a tó

 

 

Pető-Tóth Károly: Tettenért szavak

Mezítelenül megjelenik szemünkben
minden elhallgatott szó.
Hintázna bár hanghullámokon hajózva,
szökkenne bár szelek szárnyára szabadulva,images
mégis mozdulataink foglyaiként irányítja tetteinket.

 

 

Matsuo Baso haiku

 

 

Havat seperve

söprűt, havat feledek

- nincs, csak a seprés.

 

 

 

nerudaPablo Neruda: Az én szívemnek

 

Az én szívemnek elég a te lelked, s neked az én szárnyam elég szabadság.
Az én ajkamról lengve égre kelnek, mik benned az álmok álmát aludták.
Tebenned él a mindennapos ábránd. Mint harmat a szirmokra, úgy borulsz rám.
Távolléted a láthatárt ledönti, te örök menekülő, mint a hullám.

Mondtam neked, hogy úgy dalolsz a szélben, akár a déli fenyvek vagy az árboc.
Mint ők, magas és néma vagy. S gyakorta bánat ül rajtad, mint egy utazáson.
Úgy vársz rám, mint egy régi-régi ösvény, melyben sóvár visszhangok népe szunnyad.
S arra riadok, hogy rebbennek olykor a madarak, mik lelkedben aludtak.

 

 

weöresWeöres Sándor: Déli felhők

 

Domb tövén, hol nyúl szalad s lyukat ás a róka: nyári fényben, napsütésben felhőt les Katóka.
Zöld fűszál az ajka közt, tenyerén az álla... A vándorló felhő-népet álmosan csodálja.
Elöl úszik Mog király, kétágú az orra, feje fölött koronája, mint a habos torta.

Fut mögötte a bolond szélesen nevetve, nagy púpjából szürke kígyó nyúlik az egekbe.
Törött kordén utazik egy kopasztott kánya, s haját tépve Bogyóvére, a király leánya.
És utánuk cifra ház gördül sok keréken, benn a cirkusz hercegnője öltözködik éppen.
Száz ruháját, ékszerét odaadná szépen, csak egy hétig futkoshatna lenn a nyári réten.

 

 

Pilinszky János: Mielőtt

pilinszkyA jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra
mezítelenségünk fölmagasztalása lesz.
A sokaságban senki se keresi egymást.
Az Atya, mint egy szálkát
visszaveszi a keresztet,
s az angyalok, a mennyek állatai
fölütik a világ utolsó lapját.
Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt
tülekedésben
sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,
mielőtt asztalhoz ülnénk.

 
 
 
Tóth Berta és Török Péter kedvenceiből válogattunk.
 

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a Színház.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.