Így télvíz idején, amikor a kertben nincs sok tennivaló – legfeljebb a madarak etetése – nyugdíjasként több idővel rendelkezve, sokat ülök a számítógép előtt olvasgatva az érdekesebbnek tűnő cikkeket. Mivel sok minden érdekel és ráadásul sok szempontú megközelítésben, bejegyeztem magamnak a legtöbb hírportált, hogy kényelmesen át tudjam tekinteni a felhozatalt. Ráadásul az egyes, engem jobban érdeklő cikkek hozzászólásait is elolvasom. Valószínűleg ez okozza az egyre mélyülőbb elkeseredettséget, depressziót és nem csak az elhúzódó tél. Böngészve, olvasgatva az interneten megjelenő véleményeket, hozzászólásokat, úgy tűnik, olyan gyűlöletvihar dúl a társadalomba, hogy azt hihetnénk, rövidesen véres polgárháborúba torkollik a felgyülemlett feszültség. Érthető, hogy a „balliberális” oldal nagyon frusztrált a megsemmisítő választási vereség után, az is érthető, hogy a „jobbkonzervatív” oldal szintén frusztrálttá vált, hiszen a győzelmi mámor elmúltával nyilvánvalóvá vált a nyomasztóan beszűkült cselekvési tér és ezért fokozódik bennük düh, támadva és okolva a másik oldalt. Elvakult dühükben, az összes választásra jogosultak 33%-ának szavazatát megszerezve, jogosultnak érzik magukat a maradék 67%-os „kisebbség” negligálására és nemzet testéből való kitagadásra.  A reakció ennek megfelelően csak a viszont-gyűlölet lehet a szintén elvakult „balliberális” hívők részéről. Mindkét oldal fanatikusai elfeledi, hogy egymásra vannak utalva, egyik sem létezhet a másik nélkül, mert bármelyik oldal hiánya szükségképpen diktatúrába torkollik a hatalom logikájából következően, és akkor tökmindegy, hogy „vörös” vagy „fehér” terror pusztítja a nemzetet. Az nem véletlen, hogy a modern demokráciák – bármennyire is vörös posztó a jobboldal számára – alapvetően liberális berendezkedésűek, mert a legliberálisabb érték a tolerancia az, amely lehetővé teszi a működését, és a diktatúrák elkerülését. A tolerancia az, amelyből az általános emberi jogok és szabadságok fakadnak, és csak a tolerancia az, ami biztosíthatja azok érvényülését. A legtöbben elfeledjük, hogy a liberalizmusnak keresztény gyökerei is vannak, még ha a bigott fanatizmus elleni harcban kristályosodott is ki értékrendje. Épp ezért elkeserítő ez az interneten leképeződő gyűlölethullám. Tényleg ennyire beteg ez a társadalom? Tényleg pusztulásra van ítélve? Hál’ istennek, nem. Keljük fel a számítógép elöl, és menjük hús-vér emberek közé. Hallunk majd rengeteg panasz, siránkozást és sok-sok szidalmat a mindenkori hatalomra és megszemélyesítőire, de alapvetően folyik az élet a maga medrében. És jó volna, ha a politikai elit nem kevertetné ’xart’ – hol Keller, hol Budai – elszámoltatási biztosokkal, mert csak feleslegesen szítják a gyűlöletet, hisz sem a kormánynak, sem az országgyűlésnek nem tiszte köztörvényes büntettek kivizsgálása. Ha van valakinek valamilyen gyanúja, azt bízza az igazságszolgáltatásra, és ha gyanú igazolt, akkor sújtson le a törvény, oszt’ jó napot. Lehet, hogy naiv és idealista vagyok, de alapvetően bízok az emberek józan ítélőképességében, ha nem fanatizálják őket gyűlölettől fűtött tömeggé.